Az élő élesztő hatása a kérődzők bendőjére
A kérődző állatokban optimális feltételeket kell biztosítani a takarmány bendőben zajló fermentációjához. A bendő-mikroflóra számos baktérium, protozon és gombafaj óriási populációiból álló, összetett ökoszisztéma. Ezek a mikroorganizmusok a táplálóanyagok jelentős részét illó zsírsavakká és mikrobafehérjévé alakítják. A bendőben azonban az elfogyasztott takarmány összetétele által befolyásolt, nem mindig hasznos többszörös kölcsönhatások és folyamatok zajlanak.
Élesztők
Nagy figyelmet kell fordítani a bendőben zajló fermentációs folyamatokra, azzal a céllal, hogy optimalizáljuk ezeket a folyamatokat, maximalizáljuk a hasznos mikroflóra növekedését a bendőn belül, valamint növeljük az illó zsírsavak és mikrobafehérjék termelését. Az egészséges és kiegyensúlyozott mikrobaökoszisztéma a nagy hozam és a jó egészségügyi állapot előfeltétele. A bendőben zajló fermentációs folyamatok katalizálása céljából takarmányadalékokat, például, propilénglikolt, propionátokat, bendőpuffereket, glicerint, oldható cukrokat, enzimeket és probiotikumokat alkalmaznak.
Kérődzők és azon belül a tejhasznú tehenek és húsmarhák takarmányának Saccharomyces cerevisiae élesztőkultúrával történő kiegészítése széles körben elterjedt. Az utóbbi években fokozódott az érdeklődés az élő élesztőket tartalmazó takarmányadalékok iránt. Számos kísérlet igazolta a Saccharomyces cerevisiae élesztőnek a tejelőtehenek termelési teljesítményére és egészségügyi állapotára gyakorolt kedvező hatását a laktáció idején. A jelenleg ismert közel 50.000 gombafaj közül csak 60 élesztőnemzetség mintegy 500 faja tartozik az élesztők közé.
A takarmányozás gyakorlatában három faj kapott gazdasági jelentőséget:
- Saccharomyces cerevisiae (köznapi nevén sütőélesztő, sörélesztő)
- Kluyveromyces marxianus (savóélesztő)
- Candida utilis (Torula-élesztő)
A Saccharomyces cerevisiae fajból készített takarmányélesztők is három csoportba sorolhatók:
- kommersz sörélesztők
- élősejtes élesztőkészítmények
- élesztőkultúra
Az élesztő-készítmények hatása
Élesztőadagolás hatására növekszik a tejelő tehenek szárazanyagfelvétele, tejtermelése és javul a termelt tej beltartalma. Az ellés után élesztővel etetett tejelő tehenek hamarabb érik el a laktációs csúcstermelést, mint a kontroll állatok.
Probiotikumok
A probiotikumok olyan közvetlenül etetett élő mikroorganizmusok, melyek kedvezően befolyásolják a gazdaállat emésztőrendszeri mikroflóráját. A probiotikus kiegészítők egyik speciális válfaja a Saccharomyces cerevisiae élő élesztő. A S. cerevisiae egy fakultatív anaerob mikroorganizmus. Nem honos az emésztőrendszerben és gyakorlatilag nem is szaporodik benne. Az élesztők a baktériumoktól eltérően eukarióták és tulajdonságaik teljes mértékben eltérnek a baktériumokétól. Először is az élesztősejtek lényegesen nagyobbak. A méretük 5x10 μm, míg a baktériumok mérete körülbelül 0.5 x 5 μm.
Anyagforgalmuk a bendő semleges kémhatása mellett meglehetősen összetett és igen sokféle metabolitot, enzimet, aminosavat, vitamint (főleg tiamint), valamint lipidet termelnek, melyek elősegíthetik a hasznos bendőmikroflóra növekedését. A feltételezések szerint az élesztők elfogyasztják a bendőkörnyezetben levő maradvány oxigént, ezáltal hozzájárulnak a bendő anaerob környezetének fenntartásához, amely főleg a cellulolitikus (cellulózbontó) mikroflóra növekedéséhez szükséges.
A bendőtartalom alapvetően anaerob, de a napi etetési ciklusban kimutatható az oldott O2 kis koncentrációban. Az O2 akkor jut a bendőbe, amikor az állat eszik, a takarmánnyal és a nyállal. Emellett metabolizálják a bendőfolyadékban lévő egyszerű cukrokat és a tejsavat, megelőzve ezzel a bendőfolyadék pH-értékének csökkenését és a bendőacidózis, valamint az általános anyagforgalmi acidózis kialakulását, vagy enyhítve ezeket a zavarokat, így a szervezet képes leküzdeni azokat.
Az élesztők serkentik a tejsavhasznosító baktériumok, a Megasphaera elsdenii és a Selenomonas ruminantium növekedését, ezek pedig elfogyasztják a tejsavat és így csökkentik a bendőacidózis veszélyét, emelik a pH-t, kedvezve a cellulolitikus baktériumok (Fibrinobacter succinogenes, Ruminococcus albus, Ruminococcus flavefaciens) növekedésének és a növényi szubsztrátum fermentációjának.
A S. cerevisiae ezen kívül képes versenyezni a bendőn belüli fő tejsavtermelő Streptococcus bovis baktériummal az oldható cukrok felhasználásáért. Mindez a bendőfolyadék kémhatásának stabilizációját, a strukturális szénhidrátok nagyobb mérvű lebontását, továbbá fokozottabb illó zsírsav- és mikrobafehérje-termelést eredményez. A takarmányértékesítés javul. A S. Cerevisiae kiegészítés együtt jár a bendőből távozó mikrobafehérje mennyiségének növekedésével és a vékonybélbe belépő aminosavak fokozottabb mennyiségével. Az élesztő által termelt tiamin elősegítheti a bendőgombák növekedését. A magas dikarbonsavszint, különösen az almasav, továbbá a rövid szénláncú peptidek, szintén serkentheti a bendőbaktériumokat.