Hogyan válasszunk takarmánykeverő-kiosztó kocsit a telepünkre

Egy mai magyar jövőorientált szarvasmarha telep életében időnként eljön az idő, amikor dönteni kell, hogy milyen etető kocsit válasszunk marháink takarmányozására. A döntés persze nem egyszerű. Ha nem volt még ilyen a portán azért, ha volt, akkor azért. Maradjunk-e a korábbi modellnél, vagy váltsunk? E cikkel ebben a dilemmában szeretnék segítségére lenni a szakmai döntéshozóknak.

A szarvasmarha állomány gazdaságos tej- és hústermelésének egyik meghatározó eleme a takarmányozás színvonala. Ezen belül is kiemelkedő fontosságú a homogén takarmánykeverékek készítésének és egyenletes kiosztásának technikai-technológiai szempontból is megbízható gépekkel való ellátása. A kérődzők nagyobb állatlétszámú, monodiétás alapú takarmányozási technológiáiban – elsősorban a tejelő tehenészetekben és a húshasznú marhatartás területén – a zárt és kötetlen, csoportos tartású szarvasmarhatartó telepeken a különböző konstrukciós kialakítású takarmánykeverő, -kiosztó kocsik alkalmazása szinte nélkülözhetetlen.

A kérődzők emésztése szempontjából alapfeltétel a lehető leghomogénebb mix készítése. Ezzel el tudjuk érni, hogy az állatoknak minimális szinten lehessen esélyük a válogatásra. Egyszerre, egy harapással vegyék fel a tömegtakarmányt és az abrakkomponenseket, a kérődzés, a bendő a leghatékonyabban tudjon működni. Magas szinten lehet tartani a takarmányfelvételt, javul a takarmányhasznosulás. Nő a tejtermelés vagy a súlygyarapodás, méghozzá úgy, hogy közben csökken az anyagcsere-problémák kockázata (acidózis, ketózis)!

Ha ma szétnézünk a piacon, nagy választékkal találkozunk. Alapvetően 2 fő típus közül választhatunk működési elv szerint. Vízszintes (horizontális) csigás kocsikkal és függőleges (vertikális) csigás TMR kocsikkal. A nagy különbség a vágókésekkel felszerelt keverőcsigák elhelyezésében van, mely meghatározza a tartály méretét, a kések számát, a keverés elvét, a lóerő igényt, a szerviz igényt és a tartósságot is.

Nyilván lehet még egyéb csoportokba sorolni az etető kocsikat:

• Léteznek vontatottak és önjáróak.
• A vontatottak lehetnek silómarósak és maró nélküliek, esetleg blokkvágóval, szalmafúvóval rendelkezők.
• Méret szerint az 5 köbmétertől a 45 köbméterig stb.
• Csigák száma is változhat: 1,2 3 csigásig.

Egy biztos, míg a korábbi évtizedeket a vízszintes csigás kocsik határozták meg, mára az új etetőkocsi-eladások 90 %-a szinte csak a vertikális típusúak közül kerül ki. A meccs mára eldőlt. Hogy miért? Remélem a következő részben sikerül megválaszolni ezt a kérdést is!

Lássuk, milyen szempontokat kell figyelembe venni, ha ki szeretnénk választani a telepünkhöz és állományunkhoz leginkább illő etető kocsit!

Az istállók és etető utak, fordulók méretei
Mi a telepen a legszűkebb keresztmetszet? Befér-e, elfér-e egyáltalán a jármű? Jászolba vagy etetőasztalra fogunk etetni?

Az állatlétszám
A legnagyobb és a legkisebb egyszerre etetni kívánt csoport nagysága meghatározó. Ha túlrakom a kocsit keveréskor, nem lesz homogén a mix. Pár tehén adagját viszont nem fogja megkeverni a kocsi, a csigán ragad az anyag.

A takarmánykomponensek milyensége
A sok széna vagy szalmaetetés nagyobb tartályt igényel, nagyobb a térfogat. A vertikális csigás TMR kocsikat épp azért fejlesztették ki, mert a növénytermesztés elkezdte gyártani a nagy körbálákat és a kialakításuk miatt ezekbe a komplett bálát is bele lehetett rakni. Segítségével egy kellően laza mixet lehet előállítani úgy, hogy a rost közben nem veszíti el strukturális hatékonyságát.

Alacsony energiaigény és üzemeltetési költség
Kopásállóságban, tartósságban is jobban teljesítenek a vertikális kocsik már csak kialakításukból adódóan is. Kevesebb a kopó alkatrész és a kés. A vontatott kivitelnél kisebb teljesítményű traktor elég a meghajtáshoz, természetesen azonos köbméternél. Ezek után nem feltétel a szálas takarmányok előszecskázása, mert a kocsi elboldogul ezzel a funkcióval is. Bár ha nem száll el az éterbe a lucernaszéna levele, érdemes lehet előszecskázni. Értékes keverési időt lehet spórolni. Papír, ceruza kérdése, hogy egy üzemnek a vontatott vagy az önjáró TMR kocsi a jobb megoldás a költségek szempontjából. Ez függ az állománymérettől is. Tőlünk nyugatabbra már pár 100 tehénnél is bevállalják az önjáró gépeket, igaz az élőmunka sokkal drágább, mint nálunk. Magyarországon kb. 500-600 tehén az a telepméret, ahol megéri egy ilyen gépben gondolkodni. Bár magas a szervizköltség, de egy ember egy géppel szinte minden takarmányozási műveletet el tud végezni a legnagyobb pontossággal és hatékonysággal és jóval kevesebb üzemanyag felhasználással.  A visszatartó erő a nagy bekerülési költség, a rossz minőségű telepi úthálózat és a kezelési hibákból adódó károktól való félelem lehet.

Ember- és gépszükséglet
A vízszintes csigás kocsik kétségtelen előnye a hátsó silómarós megoldás a vontatott kivitelben. Nincs szükség külön rakodógépre. (Azért zárójelben megjegyzem, rakodógép kell a telepre egyéb munkafolyamatokhoz is: trágyázás, bálapakolás stb.) De ennek azért van ára, a marási- és mérési pontatlanság. Bár manapság a vontatott vertikális kocsiknál is van próbálkozás a hátsó blokkvágásra, de ez nem nagyon akar összejönni a felépítésből adódóan. Általában jó megoldás a homlokrakodóra szerelt blokkvágó adapter. Azért mára már sikerül úgy megtömöríteni a silófalakat, hogy ne lazuljanak fel a kiszedésénél.

Mérési és keverési pontosság
A vertikális technikának itt is előnye van. Természetesen a legpontosabban a vertikális önjárókkal lehet dolgozni. +/- 2 % pontosságot lehet tartani velük.

Mire érdemes odafigyelni vertikális takarmánykeverő-kiosztó kocsi vásárlása előtt?

• Turbócsiga: mérete és menetemelkedése összhangban legyen a tartály méretével az optimális keverés érdekében. Egy jó gyártó csak tartályhoz való csigát használ és nem egyformát szerel minden tartályhoz.
• Hajtómű: speciális bolygóhajtóműre van szükség kúpos fogaskerékkel. Ez a kivitelezés garantálja a hosszú élettartamot és a magas teljesítményt.
• Alváz: fontos a masszív, megerősített, torzító erőnek ellenálló üreges alváz. Rajta legyenek a különleges mérőcella rúdjai, melyek 3 ponton, a lehető legpontosabban mérik a tartályt.
• Ívtöréssel ellátott tartály: mely garancia a gyors és tökéletes takarmánykeverésre. 20 mm-es kazánlemez vastagság.

Még egy fontos tényező, ha valakinek számít a kiváló ár-minőség arány, akkor érdemes az azonos méretű, teljesítményű és felszereltségű kocsik önsúlyát is összehasonlítani. Nyilván a tartósságot előre vetíti, hogy egy adott technikában mennyire van „anyag”.

Érdemes olyan gépgyártótól vásárolni, aki csak etető kocsikat, sőt csak vertikális etető kocsikat gyárt. Csak erre specializálódott, csak ezzel foglalkozik.

Összegzés

Végezetül a döntéshez mindenképpen menjenek el megnézni egy Önök által kiszemelt technikát működés közben is, kérjék ki a véleményeket, a tapasztalatokat! Milyen megbízhatósággal dolgozik a kocsi? Mióta teszi a dolgát? Mekkora igénybevétel alatt van és hány állatot szolgál ki? Mennyire egyszerű a kezelése? Milyen minőségű mixet készít és az mennyire homogén? Nem utolsó sorban a termelésben mit hozott a használata?

A Sano takarmányos cégként korán felismerte, hogy mekkora jelentősége van a szarvasmarha takarmányozásban egy bendő- és pénztárcabarát TMR keverési technológiának. Ezért működünk együtt a német Mayer céggel és ajánljuk az általuk gyártott SILOKING etető kocsikat, melyek szerintünk a világon az egyik legmagasabb színvonalat képviselik ebben a kategóriában.  Ma Magyarországon közel 200 db SILOKING vertikális takarmánykeverő kiosztó kocsi működik a telepeken. Így bárki elegendő gyakorlati információt gyűjthet be ezekről a megbízható gépekről.

Kívánom, hogy Önnek is sikerüljön kihozni a legtöbbet a szarvasmarháiból!

Válassza Ön is a SILOKING-et!