Takarmánypótlás csészéből

Az ellésenkénti malacok száma az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Néhány üzem megpróbálja a malacok egy részét dajkásítva felnevelni. Ezzel azonban folyamatosan sérül az all in all out - elv.

Egy másik alternatíva az, hogy a malacok anya nélkül, technikai malacdajkán  nőnek fel. A technikai ráfordítás azonban nem lebecsülendő. Ráadásul a malacok anya nélküli tenyésztéséhez szükség van egy külön istállórészre. Továbbá ennél a változatnál az üzemvezetők hamar az állatvédelmi szürke (nem kívánt) zónába kerülhetnek, amennyiben a növekvő malacszám következtében a malacok rutinszerűen anya nélkül nőnek fel.

A harmadik lehetőség is technikai megoldást jelent, azonban ebben az esetben a malacok az anyjuk mellett maradnak és csészéből etetjük a malac tejpótlóval (SanAmmat F). Ez az eljárás szintén automatizált.

Kísérlet egy ezres kocaüzemben

Mégis mit teljesít ez a technika és mennyire hatékony? Ezeknek a kérdéseknek egy Németországi, Alsó-Szászországi 1000-res kocaüzemben elvégzett vizsgálat során jártak utána. Egy héttel a számított fialási időpont előtt a vemhes kocákat lefürdették, a fiaztatóba szállították és véletlenszerű kiválasztással 32 anyaállatot két csoportra osztottak.

A kontroll kocáknál nem helyeztek el csészéket. A szopós malacok így kizárólag csak a kocatejhez juthattak és egy későbbi időpontban Prestartert kaptak. A kísérleti csoportban a fiaztató kutricákban felszerelték a csészéket. A malacok így az anyatej mellett a második naptól kezdve állandóan friss tejpótlót és a második héttől az ellenőrzött csoporthoz hasonlóan Prestartert kaptak.

A vizsgálatot 2014. március elejétől április közepéig 4 egymást követő ellési csoporton végezték el. A malacok számát feljegyezték. Az élve született malacokat egyenként lemérték és minden koca esetében meghatározták a testkondíciós értéket (BCS). Végezetül egy malacszám kiegyenlítés történt a kocáknál.

A szoptatási idő alatt feljegyezték a malacveszteséget annak okával együtt. Négy hét szoptatási idő után választott az üzem. Ebben az időpontban újra megvizsgálták a választási malacszámot. Ezen felül meghatározták a malacok választási súlyát és újra a kocák kondíciójának értékelése következett.

Választási eredmények

Összesen 132 kocát és 2243 malacot vontak be a kiértékelésbe. A fialási nagyság a kontroll csoportban 19,03-at, az ellenőrzött csoportban 19,77-et tett ki összesen született malacra vetítve. Az üzemben egy olyan genetikával dolgoztak ahol átlagon felüli ellési nagyságot céloztak meg, amely esetén világos, hogy nem minden malac tud a saját anyja mellett felnőni.

A csészék előnyeinek minősítése érdekében a kísérlet során minden malacot a koca mellett hagytak. Tehát nem kerültek felesleges malacok természetes és technikai dajkákhoz és így nem kerültek ki a két csoport összehasonlításából.

A csoportok között a születési alomsúly, és az egyedi születési súlyok sem különböztek. A választásnál a „csészés” csoport 84,1 kg alomsúllyal egy lényegesen magasabb választási tömeget ért el, mint a 68,4 kg-os csésze nélküli csoport. Ez 15,7 kg-os különbségnek felel meg. Ugyanúgy a csészén nevelkedett malacok választási súlya 6,8 kg-mal jelentősen több, mint az összehasonlításban szereplő csésze nélküli malacoké 6,4 kg.

A vizsgálat során a választáskori alomszám a csészés csoportban 1,8 malaccal magasabb volt, mint a csészerendszer nélküli fialások esetén. Ez a jelentős különbség azzal magyarázható, hogy kontroll csoportban semmiféle dajkarendszert nem vetettek be.

Kevesebb malac pusztul el

Összesen 2243 malacot vontak be a vizsgálatba (1099 csészével és 1144 csésze nélkül). Azon malacoknál, amelyek csésze nélkül nevelkedtek, 22,5%-os malacelhullás lépett fel, amely nem volt jellemző az üzemre. Ennek magyarázata az átlagon felüli ellésszám, továbbá a relatív alacsony születéskori malacsúly.

Ilyen háttér mellett a csészerendszer bevezetésével elért jelentős malacelhullás-csökkenés komoly állatvédelmi és etikai jelenőséggel bír. A csészékkel a malacelhullást 7,1 százalékponttal 15,4%-ra lehetett csökkenteni. Ezzel a tejitató rendszernél az elhullások a Németországban keletkező szopós malac elhullások középső tartományába tartoznak.

A két csoport közötti különbségek (csészével ill. anélkül) elsősorban a két csoport közötti agyonnyomási veszteségből származó elhullásból adódnak. Azokban az elletőkben, ahol nem voltak csészék, a malacok 11,4 %-át agyonnyomták, ott pedig, ahol voltak csészék, ugyanez a szám 8,6%. Miközben a csésze nélkül tartott malacok 7,2%-a elpusztult, ez az érték a vizsgálati csoportban csak 3,4%-ot tett ki. A két veszteségtípus esetén tapasztalt különbségek jelentősek. A kiválogatott malacok száma esetén nem volt jelentős különbség a két malaccsoport között.

Alkalom adtán lehet olyan kijelentést hallani, hogy a tejitató-rendszer mindenekelőtt a kis malacokat menti meg. Ezért a saját vizsgálatok során a malacokat a születési súlyuk alapján három csoportba osztottuk, úgy hogy nagyjából egyforma méretű csoportok alakultak ki: malacok 1,05 kg-os születési súly alatt, 1,10 és 1,35 kg között és 1,35 kg fölött.

Az eredmények azt igazolják, hogy a legkönnyebb malacok esetén a veszteség mindkét csoportban (csészével és anélkül) majdnem egyforma volt (35,8 és 31,5%). Tehát még a csészével nevelt könnyű malacok esetén is relatív magas a veszteség – a malacok körülbelül egyharmada elpusztult. Jelentősen nagyobbak voltak a hatások a középnehéz és a nehéz malacok esetében. A csészéből történő takarmánypótlás mindkét osztály esetén 7,1, ill. 6,4%ponttal mérsékelte a malacveszteséget.

A kocák jobb kondícióban

A kocáknak a választás körüli időszakban egy közepes BCS-vel (testkondíciós érték) kellene rendelkezniük, amelynek egy 1 -től 5 -ig terjedő skálán (1 - nagyon lesoványodott 5 - erősen elzsírosodott) 2,5 és 3 közötti értéket kellene felvennie.

A kondíciós értékelés eredménye: a csészés kísérleti csoportban a szoptatási idő elteltével 19,7%-ot 2-es BCS-osztályba, 69,7%-ot 3-as BCS-osztályba és 10,6%-ot 4-es BCS-osztályba soroltak.

A csésze nélküli kocacsoportban a középső BCS-érték 2,6-ot tett ki, azaz a kocák statisztikailag erősebben le voltak zsarolódva. Miközben a csészés csoportban a kocák csak 19,7%-a kapott a leválasztáskor 2-es (sovány) BCS-osztályzatot, addig a csésze nélküli csoportban az állatok 41,5%-át sorolták BCS 1 vagy 2 osztályba.

Költségek rögzítése

A csészerendszer bevezetésének költségeit euróban ÁFA-val növelve vették nyilvántartásba. A költségtömb az éves értékcsökkenést, az éves javításokat (tervezett), valamint a csészék tisztításának és karbantartásának munkaerő ráfordítását tartalmazza. Ehhez jön még az áram, a víz és a tejpótló költsége.

A csésze-rendszer beszerzési költsége ebben az üzemben 39000 eurót tett ki. Legalább 10 éves használati időtartamot feltételeztek. Ez évi 3900 eurós értékcsökkenést eredményez. A javítási költségek évi 1500 eurót (becsült érték) tettek ki.

A munkaráfordítás az egyes csészék napi 15 perc feltöltéséből és 30 perc tisztításából, valamint heti 1,5 óra talajtakarításból tevődik össze. Ez évi 242,25 óra munkaerő ráfordításnak felel meg. A munkaerőórát 20 euróban szabták meg. Ezáltal az éves munkaerőköltség 4845 euróban állapítható meg.

A vizsgált időintervallum eredményeiből évi 274,8 kWh áramfogyasztás számítható ki. 0,2 eurós kWh ár esetén ez évi 54,96 ráfordítást jelent. A vízfogyasztás 78,32 m3 és 0,85 eurós köbméterárral kerül számításba. Ebből évi 66,57 euró összegű éves vízfogyasztás adódik.

Évi 68640 euróval a tejpótló jelent magas költségeket. Ez 3,20 euró kilogrammonkénti árból és évi 21540 kg felhasználásából számítható ki. A felhasznált mennyiséget malaconként 779 g tejpótló felhasználása eredményezte. Összességében a kísérleti üzemben a csésze- rendszer használatának éves költségét kb. 79000 euróra kalkulálták.

A csészerendszer megéri

Az üzemben évente 27550 malacot értékesítenek. A csésze rendszer bevezetése után az összköltség és a bevétel hányadosa egy további malaconkénti 2,87 eurós költségráfordítást eredményez.

Az évi átlagos 2,3 fialási átlag 1000 kocával évi 2300 fialást eredményez. A fialások számát megszorozva a fialásonként plusz 1,8 választott malacszámmal és a 36 eurós eladási árral évente 149040 eurós többletforgalmat eredményez. Ha ebből a 79000 eurónyi költség levonásra kerül, akkor ez egy évi 70000 eurós többletbevételt eredményez.

Viszont, ha a csésze berendezés bevezetése által fialásonként csak 0,9-el több malac kerül leválasztásra, akkor a többletbevétel 74520 euró. A költségek (kb.79000 euró) levonása után ebből egy 4480 eurós veszteség keletkezne. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált üzemben fialásonként legalább 0,9-el kell növekednie a csészerendszer használata révén a leválasztható malacok számának, hogy a költségek kiegyenlítődjenek.

Ez a kalkuláció mindenekelőtt a szóban forgó üzemre érvényes, de biztosan más malac előállítóknak is tájékozódási pontot ad. Természetesen a takarmány és a malac árak is ingadozhatnak. Ez a számítás ezért szigorúan csak a 2014 tavaszi/nyári vizsgálati időszakra érvényes.

Összegzés

Az itatórendszer egy nagyon jó megoldás arra, hogy a magas alomszámú fialások esetén a tenyésztés eredményes legyen, anélkül, hogy az állatvédelmi előírások sérülnének.

Egy gyakorlati üzemben a csészés fiaztatókban a malacelhullások száma jelentősen alacsonyabb és a fialási- és leválasztási súlyok pedig magasabbak voltak, mint a csészés támogatás nélküli fiaztatókban.

Az itatórendszernek meg kell fizetni az árát. De a számítások azt mutatják, hogy az eljárás bevezetése megéri, ha legalább fialásonként 0,9-cel több malac kerül leválasztásra. Más üzemekben ez a küszöb alacsonyabb is lehet.