A 135 kilós kérdés
A megnövekedett igény a 135 kg-os hízókra egyaránt generál kihívásokat és lehetőségeket
Ahogy növekszik az igény a nagyobb súlyú sertések iránt, a termelőknek adott a lehetőség, hogy javítsanak a telep hatékonyságán a magasabb profit elérése érdekében. Iparági menedzserek és takarmányozási szakértők véleménye szerint a késői befejező fázis menedzsment és takarmányozási protokollok segíthetnek megtalálni a legjobb megoldást a súlygyarapodáshoz oly módon, hogy segíti azt, nem pedig leterheli.
Az USDA statisztikái alapján az elmúlt 20 évben az eladott sertések súlya évente 6-900 grammal emelkedett. Az 1990-es évek végén az átlagos súly 117-122 kg között volt. Ma 130 kg a jellemző, de sok termelő 135 kg körül fejezi be a hizlalást.
Az igény a 135 kg-os hízókra leginkább költségvezérelt. A húsfeldolgozók költsége ugyanakkora 120 kg-os és 135 kg-os állat feldolgozásánál is. Elsődlegesen előnye a feldolgozóknak, csomagolóknak származik, de a termelők is profitálhatnak belőle. Minél nagyobb súllyal készül el a sertés, annál jobbak az előállítók esélyei a fix költségek csökkentésére.
A legtöbb telep nem 135 kg-os állatoknak készült, ezért a nagyobb súlyra történő hizlalás teherként nehezedik a férőhely követelményekre. Ez a fizikai határ könnyen vezethet gyenge takarmányértékesítéshez, gyakrabban fordulhat elő hőstressz és nő a betegségek kockázata.
SZORULT HELYZET
Az USÁ-ban azt vallják, hogy egy 135 kg-os állatnak 0,1 m2-el nagyobb helyre van szüksége, mint a 10-15 kg-mal könnyebb társainak: 0,7 m2 helyett 0,8 m2-re. A takarmányhasznosítás romolhat, ha az állomány sűrűsége 15-16 kg fölé megy 0,1 négyzetméterenként. Ráadásul a hosszabb ideig történő tartás növeli a betegségek és az elhullás kockázatát.
Magyarországon alacsonyabb állománysűrűséggel dolgoznak a telepek: 85-110 kg között 0,65 m2-es, 110 kg élősúly felett 1 m2-es állománysűrűséggel számolnak a tenyésztők. Ennél magasabb állománysűrűség nem is lehet hazánkban a 178/2009 (XII.29) FVM rendelet alapján.
A sűrű tartásból eredő nyomás növelheti betegségek kitörési esélyét. Amikor a sertéseket stressz éri kevésbé képesek a betegségek leküzdésére. Kevésbé sűrű kutricában talán fel sem tűnne az állatnak az, amivel szűkös helyen nem tud megbirkózni.
Ilyen esetben az USÁ-ban javasolt a nagyobb hízóknál a hizlalást 120 kg-nál befejezni, hogy a kisebb állatoknak több hely jusson. Másik lehetőség, hogy 0,8-1 m2-el kell számolni az egy állatra jutó helyet. Ez csökkenti a sertésállomány összlétszámát, viszont a különbséget ledolgozhatja a nagyobb, egészségesebb hízókkal.
Az ajtók, az oldalfalak és az etető mérete sem az ilyen nagy méretű hízókhoz lett tervezve, ezért előfordulhat, hogy ezeket is át kell alakítani 135 kg-os hizlalás esetén. Több etetőhelyre van szükség az állatok kényelméért, valamint magasabb oldal-falakra, hogy a kutricában tartsa a sertéseket.
TAKARMÁNYOZÁSI SZEMPONTOK
A születéstől a hizlalás végéig az összes takarmánymennyiség 75-80%-a a hízó fázisban fogy el, ezért a tápérték pontossága jelentős gazdasági hatással bír.
Továbbá fontos kérdés, hogy tartalmazza-e a keverék az állat számára fontos tápanyagokat és aminosavakat.
A vízről se feledkezzen meg: minden 1 kg elfogyasztott takarmányhoz 3l vízfogyasztás szükséges.
A genetika és megtérülési ráta maximális kihasználásához vegye figyelembe a fontos különbségeket a 135 kg-os és 120 kg-os hízósertések között.
Változtatások az állománysűrűségben, a berendezések és az eszközök méretében, a takarmányozási megoldásokban segítenek a nehezebb sertések kényelmének fenntartásában és az Ön versenyképességének növelésében.
Kérje Sano szaktanácsadója segítségét a termelés maximalizálásához. A takarmányozáson felül állategészségügyi és folyamatmenedzsment kérdésekben is számíthat a Sano-ra. Az állományt komplexen kezeljük, hiszen a teljesítményt befolyásoló tényezők kapcsolatban állnak és kihatnak egymásra.
