Bendőpufferek

Miért? Mikor? Mit?

A tejtermelő üzemekben mára már nem kérdés a bendőpufferek használatának létjogosultsága. Ebben az írásban azt mutatjuk be, hogy milyen szakmai nézőpontok alapján javasoljuk a puffer használatát, miért van rájuk szükség, mennyit etessünk belőlük és mit várhatunk ettől. Nem véletlen az alkalmazott többes szám sem. Széleskörűen alkalmazott puffer a nátrium-bikarbonát, ám ezen túlmenően léteznek kiegészítők, mint például a magnézium-oxid, amelyek támogatják hatását. Szóval miért, mikor és mit?

Mit nevezünk puffernek?
A pufferek azok a vegyületek, amelyek vizes oldatban kiegyenlítik a pH-ingadozást, amikor ahhoz savat vagy bázist adunk. A takarmányos terminológiában a pufferek közé soroljuk a bikarbonátokat, karbonátokat, hidroxidokat és oxidokat. Azonban néhány vegyület, melyet e célból alkalmazunk, definícióját tekintve nem felel meg a puffer fogalmának, mivel nem csupán pufferolnak (nátrium-bikarbonát), hanem neutralizálják is a savas közeget (magnézium-oxid). A piacon megtalálható bendő-pufferek akkor igazán hatékonyak, ha a két hatást ötvözik: pufferolnak és neutralizálnak, azaz emelik a bendő pH-t.

Miért van szükség manapság bendőpufferre?
A múltban termelő tehén étrendjében relatíve nagy részarányban szerepeltek tömegtakarmányok, az abrakösszetevők aránya pedig relatíve alacsony volt. Ezen körülmények között nem volt szükség a pufferekre. A termelés növekedése időközben változásra késztette a takarmányozási rendszereket is. E változások következményeként a TMR csökkenő rostkoncentrációjával társulva az emelkedett fermentálható szénhidrátbevitel, illetve a szükségszerűen az étkezést 2-3 órával követő illózsírsav-termelés ró terhet a bendőre. Sematikusan ábrázolva ma a puffer szerepe nem más, mint a genetikailag egyre nagyobb termelésre képes tehenek hozammaximumának elérése érdekében etetett nagy energia-koncentrációjú, azaz nagy mennyiségű abrakot tartalmazó TMR-etetés negatív hatásainak ellensúlyozása.

Mégis milyenek a természetes viszonyok a bendőben, melynek fenntartására a tehén olykor külső segítséggel, de alapvetően fiziológiásan törekszik? Miért van erre szükség?
A tejelő tehén tulajdonképpen egy összetett sav-bázis szabályozáson alapuló rendszer, ahol a bendő 5,5-7,0 pH (az optimális pH 6,4-6,8) közötti fenntartása mellett egyéb alrendszerek is dolgoznak (tüdő és vese sav kiválasztása, a csontokból történő bikarbonát- és foszfát pufferek aktiválása). De a bendőnél maradva: amennyiben a bendő-pH nem optimális, a mikrobiális emésztés hatékonysága, valamint a biomasszaképződés, ezzel elválaszthatatlanul pedig a szárazanyag-felvétel csökken, ami metabolikus rendellenességekhez fog vezetni. Ám a takarmányozási, illetve a menedzsment hibáinak elkerülésével a tehén a normál napi rutin mellett is ki van téve a savterhelés hatásainak. A sav megjelenik az elfogyasztott takarmányban, hiszen a TMR pH-ja 4,7-4,9, az adagokban általában hangsúlyos kukoricaszilázs pedig nagyságrendileg pH 4 értékű. Ezek elfogyasztása a bendőben hirtelen pH-csökkenést eredményez. 10 sz.a. kg kukoricaszilázs savtartalma vízzel elegyedve kb. 4,6 pH-értékű oldatot eredményez, mely jóval savasabb a normál pH-értékű vérnél (7,4).

Egyes takarmány komponensek savtartalmánál még jelentősebb az emésztés során termelődő napi savmennyiség, ami kb. 1,8 kg ecetsavat és 1-2,2 kg propionsavat jelenthet. Viszonyításképpen az 1,8 kg bendőben termelődő ecetsav 36 liter gyümölcsecet savtartalmával azonos. Látható tehát, hogy a naponta a bendőben termelődő savmennyiség több mint elegendő ahhoz, hogy nem megfelelő takarmányozással és menedzsmenttel jelentős problémát idézzünk elő az állományban.

Érdemes megjegyezni, hogy pH 5 mellett a bendőben a mikrobiális tevékenység leállása miatt lényegében megszűnik az NDF emésztése, 5,5-es pH-nál az emésztés 20%-os hatékonyságú, míg ez az érték pH 6,5-nél meghaladja a 40%-ot. Az optimális bendő pH 6,4-6,8 közötti tartományban van. Ettől főként a savas irányba eltérve az alacsony bendő pH a megváltozott illózsírsav összetételen keresztül negatívan befolyásolja a mikroba-populációt, mely csökkenő szárazanyag felvételhez, így csökkent tejzsírszázalékhoz vezet. A vér pH 0,2-0,3-es változása komoly egészségkárosodáshoz vezet. Érintettek lehetnek pl. enzimatikus folyamatok, továbbá az intra- és extracelluláris tér ionegyensúlyának fenntartása.

A bevitt és megtermelt savterhelés kiegyenlítésére a tehén saját szabályozórendszerrel rendelkezik, melynek a kérődzés általi nyáltermelés (10-32 liter/kg sz.a., átlagosan 18,2 liter/kg sz.a), illetve a nyálban lévő bikarbonát- és foszfátpuffer termelés az alapja (kb. 3500 g/nap). A fentieken túlmenően számos tényező indokolja a pufferek etetését, viszont aranyszabályként ki kell emelni: a pufferek nem fogják helyettesíteni a jó menedzsmentet, ám a jó menedzsmenttel csökkenthető a pufferhasználat szükségessége.

A puffer tehát tipikusan az a kiegészítő, amely ha kell, akkor kell és nincs alternatíva.

Mikor kell a puffer?
Mivel a jelenkor tehene a termelése által támasztott igények kielégítése miatt alacsony rostbevitel mellett szükségszerűen sok fermentálható szénhidrátot fogyaszt. Mivel a termelés körülményei folyamatosan változnak. Mivel olykor akaratlanul, olykor hanyagságból, de becsúszik 1-1 hiba is a rendszerbe. Mivel a takarmánnyal bevitt savterhelés és a bendőben természetesen zajló savtermelő folyamatok megléte folyamatos. Látható tehát, hogy számos, a menedzsmenttől és a körülményektől függő és független tényező határozza meg a pufferetetés szükségességét. 

Az alábbi esetekben lehet indokolt a pufferek használata:

  • a napi szárazanyag bevitel kevesebb, mint 45%-a származik tömegtakarmányból,
  • főként kukoricaszilázs alapú TMR etetése esetén, 
  • amikor alacsony mennyiségű strukturálisan hatékony rostfrakció bevitele történik,
  • várakozáson aluli szárazanyag-felvétel a laktáció elején,
  • ingadozó szárazanyag felvétel,
  • nagy arányban etetett kis szemcseméretű melléktermék (pl. CGF),
  • hőstressz,
  • feltételezhető szubklinikai bendőacidózis
  • alacsony tejzsír %,
  • lábproblémák (pl. laminitis) megléte.

Ha már kell a puffer, akkor mit érdemes etetni?
Helyesen használva a pufferek az optimális ecetsav:propionsav arány megtartásával segíthetnek megelőzni a tej- és tejzsír csökkenést, megfelelő szinten tarthatják a szárazanyag felvételt, hatékonnyá tehetik a TMR emésztését, ezáltal javítják hasznosulását, ami végül pénzt hoz a konyhára. 

Ahogy az elején már szó volt róla, a különféle vegyületeket összefoglalóan puffereknek hívjuk. Ezek az emésztőtraktusban máshogy és máshol hatnak. Mivel a tejelő tehén esetében ritkán fordul elő magas bendő-pH, a puffereket csoportosíthatjuk, mint pufferek és mint alkalizálók (neutralizálók). A továbbiakban e csoportosítást követve röviden ismertetjük a leginkább elterjedt pufferek hatását, illetve helyes alkalmazásukat.

Pufferek
Megelőzik a pH csökkenést, de nem emelik a bendő pH-t egy bizonyos érték fölé.
Nátrium-bikarbonát (NaHCO3): A bendőben: pH 6,25-nél emeli (megőrzi) a pH-t, támogatja az optimális ecetsav:propionsav arányt, a rostemésztést, noha tudományos eredmények ezidáig nem támasztották alá, de valószínűleg javítja a keményítő emésztését is. A vékonybélben: nincs hatása a pH-ra és a keményítő-emésztésre. A tőgyszövetben: valószínűleg nincs hatással az ecetsav felvételére. Napi adagja: 110-225 g/tehén.
Kálium-karbonát (K2CO3): viselkedése az állati szervezetben megegyezik a nátrium-karbonátéval, hőstressz esetén különösen ajánlott az etetése az izzadással távozó kálium pótlására. A kukoricaszilázs alapú adagok káliumban szegények, így használata ebben az esetben is ajánlott. Költsége tipikusan magasabb, mint a nátrium-karbonáté. Napi adagja: 270-410 g/tehén.

Alkalizálók
Semlegesítik a savakat, de ezen túlmenően nagymértékű pH-emelésre is képesek.
Magnézium-oxid (MgO): egy alkalizáló, nem igazi puffer. A bendőben: emeli a pH-t, az ecetsav:propionsav arányt, a rost-emésztést és valószínűleg a keményítő emésztését. A vékonybélben szintén hatással van a pH-ra, ezáltal segíti az amiláz enzimet a hatékonyabb keményítő emésztésben. A tőgyszövetben javítja az ecetsav, mint tejzsír prekurzor felvételét. Napi adagja: 50-90 g/tehén.

Mit tud ehhez a Sano hozzátenni? SanBuffer®!
A Sano a tejtermelő tehenek takarmányozása során elsősorban a bendő mikroorganizmusainak tápanyagellátását tekinti feladatának. Nem „erőszakkal”, nem a nagy mennyiségű abrakkal akarunk sok tejet termelni, hanem egy egészséges bendőflóra kialakítása a célunk. Ennek érdekében tartjuk feladatunknak a megfelelő rostbevitelt és az úgynevezett bendőszinkronizáció megvalósítását. A bendő akkor teljesíti be feladatát, ha – folyamatosan, egész évben, az év minden napján – megfelelő mennyiségű biomasszát képez. Ezt akkor tudja megtenni, ha „üzemanyaggal” való ellátása folyamatos és ez a folyamat probléma- és akadálymentesen zajlik. Ezt folyamatot kiegészítve használjuk többek között azon termékeinket, melyek az energia-koncentrációt hivatottak növelni, a TMR utómelegedését gátolják vagy akár a tejzsírszintézis csökkentését célozzák. Vannak azonban olyan szituációk, ahol ennél több kell. Abban az esetben, amikor olyan körülménnyel találkozunk, ahol a bendő, ezáltal a tehén egészségének megóvása, a termelés növelése, hőstressz idején pedig megtartása a cél, van segítségünkre a SanBuffer®.

A SanBuffer® a Sano megoldása arra az esetre, ha a tejtermelő üzemben pufferelésre van szükség. Mivel mindhárom (NaHCO3, K2CO3, MgO) komponenst optimális arányban tartalmazza, így joggal mondhatjuk, hogy azon gazdaságok, akik beruháznak teheneik egészségébe, nem csalódnak. Ami a bendőpufferen múlik, mi megtesszük.

Tudományos eredmények a pufferhasználat területéről
17 tanulmány átlagában a szakszerű pufferhasználat, ahol az elsődleges tömegtakarmány a kukoricaszilázs volt, a laktáció korai szakaszában lévő tehenek esetében +0,5 kg szárazanyag- felvételt, ezáltal +1,1 kg FCM tejet hozott. További tanulmányok 0,6 kg FCM növekedésről számolnak be. Megállapítják továbbá, hogy a pufferelés akkor igazán hatékony, amikor az adag kukoricaszilázsra épül. 

Aki a tejtermelő szektorban él és dolgozik, az tudja, hogy a nyereséges termelés elérése, megtartása egy összetett folyamat. Többoldalú, folyamatos, következetesen elvégzett magas szintű munka eredménye, melynek sokrétűségét az aktuálisan felvázolt problémakör is szemlélteti.

A Sano-nál tudományos eredmények, gyakorlati tapasztalatok és naprakész információk birtokában fejlesztjük termékeinket, melyek telepi adaptációját a minél hatékonyabb termelés elérésének igényével valósítjuk meg. Így tudunk a szektor és partnereink egyre komolyabb igényeinek, elvárásainak megfelelni.

Az Ön közvetlen kapcsolata hozzánk

Sano Modern Takarmányozás Kft.
Csorba Zsolt
+36 34 556 - 700
+36 34 556 - 710
Külterület 069/6. hrsz.
Csém
2949
Magyarország

További tartalom

niojio

Egészséges, hatékony és innovációs erővel teli – ezek a jelszavak jellemzik termékeinket.A Sano termékei garantálják vevőinknek a nagy teljesítményű, kiváló minőségű, gazdag beltartalmi értékű, egyedi takarmányozási koncepciókba ágyazott

A Sano az Ön társa a korszerű takarmányozással kapcsolatos egészséges gyarapodásban. Együtt állunk alapvető és mélyreható mezőgazdasági változások előtt. A Sano a gazdálkodóknak, kereskedőknek, állatorvosoknak és partnereknek egész 40 éves

Mind általánosan, mind kifejezetten a modern takarmányozásban mindennnpai igényünk és hajtóerőnk az egészséges növekedésre való törekvés. Ennek megfelelően a Sano célkitűzése a következőben foglalható össze:"A Sano globális felelősséget