A borjúkori hasmenésről – 2. rész
Sokadszor, de nem lehet elégszer…
A borjúhasmenés gyakran előforduló probléma, ami minden gazdaságban előfordul enyhébb vagy súlyosabb formában. A cikk 1. részében a klinikai tüneteket és a hajlamosító tényezőket jártuk körbe, most a kiváltó okokat vesszük górcső alá.
Ismétlésként nézzük át, hogy mi vezethet hasmenéshez.
NEM FERTŐZŐ EREDETŰ HASMENÉST KIVÁLTÓ OKOK
Legtöbb esetben valamilyen takarmányozással kapcsolatos defekt okozza a hasmenést: a takarmány minősége/beltartalma, mennyisége, etetési/itatási protokoll, higiénia, az állat tápláltsági színvonala, ellenállóképessége stb.
A borjúkori hasmenés általában az első néhány élethétben alakul ki, ekkor az állatnak az elsődleges tápanyaga a tej/tejpótló. Amennyiben ennek a beltartalma/minősége kifogásolható, azonnal jelentkeznek a tünetek. Milyen hibákat lehet itt elkövetni?
Teljes tej itatásakor (általában ún. „elletői tejet” használnak) a változó beltartalom jelenthet problémát, hiszen minden nap más és más a megellett tehenek száma, van köztük elsőborjas, öregfejős, mindegyik eltérő tejbeltartalommal. Ez a változó belartalom a pár napos borjak emésztőszervét rendkívül megterheli, komoly kockázati tényezőt jelentve. Sok helyen az is tetézi a bajt, hogy mire az elletőből a borjak elé kerül a tej, már nem megfelelő a hőmérséklete, ami szintén hajlamosít a hasmenésre. Erre jó megoldást kínálnak a melegítőszálas tejtaxik.
A változó beltartalom ellensúlyozására hasznos lehet a tej savanyítása (pH-csökkentése) különböző szerves savkészítményekkel (célérték: pH 5,5) pl. a Sano Acidosan® termékkel. Ez a készítmény nagyon hatékonyan csökkenti a pH-t, lényegében „előemészti” a tejet. Hasonló folyamat zajlik le, mint a borjú oltógyomrában. Ezzel tehermentesítjük az emésztőrendszert, könnyebb dolga van a borjúnak, valamint a savas környezet nem kedvez az enteropatogének elszaporodásának, így kisebb a hasmenés kialakulásának esélye.
Sok gazdaságban az elletői tej mennyisége kevés, ezért tejpótlókkal egészítik ki azt. Ebben az esetben is a változó beltartalom jelenthet problémát, tehát a savanyítás itt is indokolt.
Tejpótlós itatásnál nagyon sok buktató van, ami mind hasmenéshez vezethet, lássuk, mik azok:
A bekeverési- és itatási hőmérséklet: javasolt 45 °C-on bekeverni és 39 °C-on itatni. Főleg téli időszakban lehet gond, hogy hamar lehűl az oldat, mire a borjak elé kerül. Itt is jó szolgálatot tesz a savanyítás, vagy olyan tejpótló itatása, melybe már eleve be van keverve a savanyító készítmény (Sano Sanolac Lila Citro®), ezáltal megnövelve a technológiatűrést.
Itatási technológia: általánosságban elmondható, hogy a vödrös itatás jobban hajlamosít az emésztőszervi megbetegedésekre, mivel ilyenkor a borjú fej-nyak tartása (görbülete) természetellenes, a nyelőcsővályú kevésbé záródik, és a gyors, mohó ivás következtében a tejpótló a bendőbe is bejuthat. Ennek megelőzésére jobb megoldás a kis lyukú cumival itatás. Ebben az esetben a szopás alatt bő mennyiségben képződik nyál, ami az emésztés elkezdéséhez rendkívül fontos. (Ez a megoldás egyébként a hőmérsékleti gondokra is megoldás, mivel a lassan beszívott tejnek van ideje felmelegednie, mire az oltóba kerül.)
Tejpótló minősége: ez szintén egy külön cikket érő fejezet, általánosságban elmondható, hogy a tejpótló emészthetősége a kulcskérdés. Minél több sovány tejport és jól emészthető összetevőt kell tartalmaznia. A magas rosttartalmú növényi komponensek nehezen emészthetők a borjú számára, sok esetben ez áll az emésztőszervi problémák hátterében.
Különböző fehérjehordozók emészthetősége
Minél több nehezen emészthető komponenst tartalmaz a tejpótló, annál jobban hajlamosít az emésztőszervi problémákra és rontja a testtömeggyarapodást.
Itatási/etetési higiénia: a tisztaság alapvető fontosságú, mind bekeverés közben, mind az itatás alatt. Sokszor találkozom mosatlan, erjedő tejet tartalmazó itatóvödrökkel. Itt nem is csodálkozom, hogy hasmenés van az állományban. Ugyanez vonatkozik a tápos edényekre is: a hetek óta bent erjedő maradék borjútáp kiváló táptalaj a kórokozók számára.
Víz itatás: ha közvetlenül tejitatás után kapja meg a borjú az ivóvizet a még fennálló szopási reflex miatt mohón „bevedeli”, ami az oltóba kerül (normál körülmények között a víz a bendőbe jut), ami hasmenés kialakulásához vezethet.
Fertőzés eredetű hasmenés leggyakoribb kórokozói
FERTŐZÉS EREDETŰ HASMENÉST KIVÁLTÓ OKOK
Ezek a kórokozók időben eléggé elkülönülnek, ezért kórjelző értékkel bír a tünetek megjelenésének ideje:
Baktériumok
E. Coli: az emésztő rendszerben állandóan jelenlévő baktériumról van szó, ami akkor okoz nagy károkat, ha valamilyen külső tényező hatására túlzottan elszaporodnak. Az E. Coli baktérium, enterotoxinokat termel (ETEC =EnteroToxikus E.Coli), és ez okozza a súlyos (folyadékkilépéses) hasmenést. A borjak legtöbbször a környezetből veszik fel elégtelen elletői higiénia következtében, a tehenek bélsarával szennyeződve. Már születés után 2-5 nappal jelentkeznek a tünetek, amik jellemzően sárga, bűzös, hígan folyó bélsár, étvágytalanság, levertség lehetnek. Láz csak ritkán, átmenetileg fordul elő.
Clostridium P.: környezeti patogén kórokozó, általában a talajban fordul elő, de penészes szalmából is bekerülhet a borjúba. A fenti folyamatábrából látszik, hogy időrendben a Coli után, tehát 5-10 napos korban üti fel a fejét. Sokszor esőzések után jelentkezik, amikor a borjúketrecek alatt áll a víz, felázik az alom és az állatok közvetlenül tudnak érintkezni vele. Egy ilyen telepen állandó gond lesz a Clostridium kártétele.
A betegség hirtelen jelentkező hasi fájdalmakkal, bágyadtsággal, étvágytalansággal jelentkezik és gyors elhullással jár. A Clostridium gázképző baktérium és toxinokat is termel, amik durva hasmenéshez, felfúvódáshoz, vérmérgezéshez vezetnek.
Salmonellosis: lázas, általános tünetekkel vagy csupán heveny hasmenéssel lezajló megbetegedés. Gyakran a tünetek meg sem jelennek és a fertőzés a bélcsatornára vagy más szervekre korlátozódik, így baktérium hordozóvá, ürítővé válik az állat. Megelőzésben rendkívül fontos az elletői, borjúnevelői higiénia, a ki- és betelepítés közötti fertőtlenítés, trágyakezelés.
Vírusok
Rotavírus: szájon át történő fertőződéssel betegít meg, 1-2 napos lappangási idő után jelentkeznek a klinikai tünetek: fehér-sárgás, egyre hígabb bélsár, mely után dehitratáció és elgyengülés következik.
Coronavírus: főként nagyüzemben jelentkezik 21 naposnál fiatalabb állatokban. Bélsárral érintkezve fertőz, lappangási ideje 20-30 óra. A vékonybél nyálkahártyájának eróziója következik be, ami nyálkás, vízszerű hasmenést okoz, emellett magas láz, bágyadtság, levertség jellemzi az állatot.
Pestivírus (BVD): a legtöbb állományban már vakcináznak ellene, így a gyakorlatban egyre kevésbé lehet találkozni vele, de időnként még felmerül a BVD gyanúja. Terjed a bélsárral, nyállal, tejjel, orrváladékkal, és a bélsárban még hetekig fertőzőképes marad. Az emésztőrendszer nyálkahártyájában szaporodik, 7-9 nap lappangási idő után jelentkeznek a tünetek: véres-nyálkás, sötét színű hasmenés, láz, fokozott nyál- és könnyelválasztás, kimaródások a szájpadláson, fogínyen, nyelven.
Ezeken kívül még rengeteg vírus okozhat hasmenéses tüneteket, de a telepi gyakorlatban szinte mindig ezek közül fordul elő valamelyik.
Egysejtű paraziták
Cryptosporidium: az egyik leggyakoribb hasmenést kiváltó kórokozó. Az újszülöttek szájon át keresztül fertőződnek, a betegség megjelenésének ideje az 1-3. élethét. Étvágytalanság, híg, vízszerű hasmenés, majd lesoványodás jelentkezik. Sok esetben más kórokozókkal együtt alakít ki akár elhullással járó megbetegedést. A Cryptosporidiummal terhelt állományokra jellemző, hogy az antibiotikumos kezelésre nem reagálnak.
Eimeria / Coccidiosis: az egysejtű parazita fertőzőképes alakja az oociszta, amely beteg vagy tünetmentes szarvasmarhák bélsarával ürül. Az oociszta nagy ellenállóképességű, nedves, hűvös helyeken akár évekig fertőzőképes marad. A lappangási idő 2-3 hét, a tünetei vízszerű, sokszor véres hasmenés, étvágytalanság, magas láz, görcsös ürítési inger, elhullás.
GYÓGYKEZELÉS
A gyógykezelés két részből, a tünetek kezeléséből és a kiváltó okok kezeléséből áll.
Tünetek kezelése
- Legfontosabb teendő a dehitratáció megelőzése, vagyis folyadékpótlásra van szükség, ami történhet itatással vagy súlyosabb esetben infúzióval.
- Az elvesztett elektrolitok pótlása megfelelő készítményekkel.
- Az anyagforgalmi acidózis kezelése pufferek bevitelével.
- Energiapótlás: ezt praktikusan úgy célszerű megvalósítani, hogy nem hagyjuk abba a tejitatást. A régi gyakorlat az volt, hogy hasmenés esetén elvették a tejet az állattól, de ezzel megnehezítették a gyógyulás folyamatát, amihez a szervezetnek energiára van szüksége.
Ezekre a célokra tökéletes megoldás a Sano Sanolyte® nevű terméke, mely tartalmaz elektrolitokat, pufferanyagot és szőlőcukrot is. Vízben feloldva hatékony segítség a betegség leküzdésében.
Másik nagy segítség a Sano Antilaxan® készítmény, mely speciális növényi kivonatokat (almapektin, áfonya, kamilla), szőlőcukrot, probiotikumot és vitamin-mikroelem kombinációt tartalmaz. Ezek együttesen stabilizálják a bélflórát, egészséges, szilárd székletet eredményezve.
Kiváltó okok kezelése
Mindig attól függ, milyen kórokozó áll a megbetegedés hátterében.
- Baktérium esetén általánosságban elmondható, hogy az antibiotikumos kezelés a legcélravezetőbb. Néhány baktérium ellen célszerű vakcinázással védekezni (Coli, Clostridium), a tehenek állományszintű oltása jó megoldás.
- Vírusok ellen nincs antibiotikum, ezért kizárólag a megelőző vakcinázás jöhet szóba.
- Egysejtű paraziták ellen is léteznek hatékony szerek, ezek alkalmazásával sikeresen gyógyíthatjuk a beteg állatokat.
A nem fertőzéses okok megelőzése már jóval összetettebb feladat, tömören összefoglalva a következők a legfontosabb teendők:
- Az ellenállóképesség javítása → föcstejitatás!
- Megfelelő környezet kialakítása (száraz, steril elhelyezés, ketrecek távolsága, huzatmentesség → 0,2 m/s légáramlás már hajlamosító tényező!)
- Higiénia, főleg az ellés környékén, de már a szárazonállás is kritikus pont lehet, itató edények, borjúketrecek, a dolgozók ruházata(!), padozat stb. Itt hatékony segítség a SanoSan® nevű alomfertőtlenítő készítmény, mely intenzíven köti meg a nedvességet, kiszárítja a kórokozó csírákat, légylárvákat és megköti az ammóniát, tehát egészséges istálló környezetet alakít ki.
- Tápanyagellátottság: csak jól emészthető, kiváló minőségű alapanyagokat kapjanak a borjak, hiszen ez a következő nemzedék, akiktől csúcstermelést várunk el. (Ugye a saját gyermekünknek is csak a legjobbat adjuk!?)
- Itatási protokoll: a tej hőmérséklete, tejpótló bekeverés pontossága, tisztasága, tejpótló minősége stb.
- EMBERI TÉNYEZŐK(!): minden telepen ismert, hogy a váltott műszak gyakori forrása a borjak körében kialakuló problémáknak. Ezeket a helyi menedzsmentnek kell helyretenni. Tudom, hogy sok telepen súlyos munkaerő gondokkal küzdenek, így ez a kérdés az egyik legnehezebben megoldható, de mégis törekedni kell arra, hogy a borjúvonal legyen rendben, hiszen ők a jövő tejtermelői.
Több, mint 20 éves szaktanácsadói tapasztalatom szerint a telepeken jelentkező borjú hasmenésnek legalább 80%-ban környezeti patogének vannak a hátterében (higiénia, emberi mulasztások stb.) és csak kb. 20%-ra tehető a vírusok okozta megbetegedések, vagyis a helyi menedzsment teheti a legtöbbet a megelőzésben.
Bízom benne, hogy a fentiekkel segíteni tudtam a telepen jelentkező problémák megoldásában. Amennyiben még több támogatásra van szüksége, kérem hívja bizalommal a területileg illetékes Sano szaktanácsadó kollégát, akivel személyesen megtudják beszélni a szükséges és hatékony lépéseket.
Wellmann Péter
szaktanácsadó
