Kukorica vagy cirok?
Magyarországon - és szinte az egész világon - a kukorica, mint takarmány-alapanyag hatalmas karriert futott be. Lényegében meghatározó fő-növényként az összes többi gabonánál több területen és nagyobb mennyiségben termesztik.
KUKORICA HELYZET
Az intenzív termesztés és a genetikai előrehaladás következtében az elmúlt húsz évben a hozamok szinte megduplázódtak, idehaza mintegy 1 millió hektáron 8 millió tonna az átlagos hozam, de a 2022-es aszályos évben ennek csak a fele termett. Ez a tény rávilágít arra, hogy az éghajlat változása mekkora hatással van a kukorica termésátlagára. Évekkel ezelőtt még egyenletesebb volt a csapadék-eloszlás (az éves mennyiség nem nagyon változott: 5-600 mm körül van most is Magyarországon), voltak bőven nyári esős napok („Medárd”), mely nagyon kedvezett a kukorica szemesedésének, a keményítő beépülésnek. Az utóbbi években azonban valami megváltozott: hosszú (akár hónapokig tartó) aszályos időszakok után özönvíz-szerű esőzések jönnek, melynek nagy vízmennyiségét nem igazán tudja a föld hirtelen beinni, a talaj szerkezetét tömöríti, vagyis néha nagyobb kárt okoz, mint hasznot. Ráadásul az aszályos periódusok általában nyárra esnek, amikor a kukoricának virágoznia és szemet hoznia kellene. Ha ez a folyamat károsodik, nagyon lecsökken a terméshozam; nem, vagy csak alig lesz szem a csöveken („ablakosodás”), illetve a nagy szárazság következtében a már megkötött szemekben csökken, vagy meg sem történik a keményítő beépülése („besülnek a szemek”). Ezzel a jelenséggel találkoztunk 2022-ben is, amikor augusztusra már nagy területeken sárga, száraz kukorica leveleket zörgetett a szél. Ezáltal nem csak a szemes kukorica mennyisége lett kevesebb, hanem a tömegtakarmánynak szánt silókukorica mennyisége (és minősége) is rendkívüli módon elmaradt az addig megszokottól, ezzel hatalmas gondot okozva a tejelő gazdaságoknak. Ugyanis a szemes kukoricát okkal-móddal valahogy még lehet pótolni gabonával, zsírporral, de a silókukoricát igencsak nehéz kiváltani.
Ezen körülmények miatt egyre több gazdálkodó kezdett el azon töprengeni, milyen alternatíva áll rendelkezésre a kukorica kiváltására és elég hamar a cirok került az érdeklődés középpontjába. Természetesen nem mindegy, milyen hasznosítási irányban gondolkozunk: a szemes kukoricát vagy a kukorica szilázst kell helyettesítenünk? Ennek megfelelően már rendelkezésre állnak a megfelelő fajták és hibridek. Fontos szempont, hogy milyen módon tudjuk a növényt tartósítani és azt miként tudjuk beilleszteni a takarmányadagba, milyen korcsoportokkal akarjuk etetni.
A cikkben részletesebben megvizsgálom a cirok növényt, főleg olyan szempontból, hogy miben különbözik a kukoricától és mik azok a tényezők, amik annyira vonzóvá teszik a gazdálkodók számára.
CIROK NÖVÉNYTAN
A trópusi, szubtrópusi területeken őshonos cirok (Sorghum) nemzetség a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó egyszikű növény. Jól alkalmazkodott a magas hőmérséklethez, nagy fényintenzitáshoz, nagy szárazanyag-termelésre képes. Mellékgyökér-rendszere mintegy kétszerese a kukoricáénak, nagy gyökértömegének köszönhetően kiválóan hasznosítja a talaj nedvességtartalmát és nagy regenerálódó képességgel bír, gyengébb talajadottságú területeken is termeszthető. Aszályos körülmények között viaszos bevonat képződik a növényen, mely csökkenti a párolgást, ennek is köszönhető kiváló vízhasznosítása. Egységnyi szárazanyag előállításához akár 50%-kal kevesebb vízre van szüksége, mint a kukoricának. Jó a szárszilárdsága, dőlésre kevésbé hajlamos. A betegségekkel, rovarkártevőkkel szemben ellenálló. Fontos megjegyezni, hogy a cirokfélék a fejlődésük kezdetén – a kártevőkkel szembeni természetes védekezés mechanizmusaként – hidrogén-cianid tartalmú toxint termelnek. Ez az anyag kb. 30-40 cm növénymagasság eléréséig, illetve a friss hajtásrészekben képződik, majd a vegetáció előrehaladtával eltűnik. A betakarítást követően elindul a sarjhajtás képződése, ezért a táblán maradó tarló legeltetéssel történő hasznosítása tilos, mert a cianid tartalom elhullást okozhat!
Az irodalmi adatok szerint mikotoxinokkal kevésbé szennyezett mint a többi általánosan termesztett gabonaféle. Ez rendkívül fontos takarmányozási tényező, ugyanis az Aspergillus, a Fusarium és a Penicillium mikroszkopikus gombafajokkal fertőzött takarmányok etetésékor - a mikotoxin-szennyezettségtől függően - jelentős termeléskieséssel kell számolni és sok esetben humán élettani szempontból egészségkárosító hatású állati termékek keletkeznek. Gyengébb adottságú, aszályra, stresszre hajlamos területeken is megbízhatóan termeszthető, ott is, ahol a hagyományos növények már nem. (Természetesen azért vízre neki is szüksége van, ahogy egy szakmabeli megjegyezte: „a cirok nem kaktusz!”).
TÁPANYAG-IGÉNY
A cirok tápanyag igénye kevesebb, mint a kukoricáé, de a jó minőségű és megfelelő mennyiségű hozam elérése érdekében biztosítani kell a szükséges tápanyagokat. Ezek mennyisége a termőhely (talaj), termelési intenzítás függvényében változnak.
A javasolt adagok a következők:
A silócirok esetében a 100 kg/ha feletti N hatóanyag kijuttatása nem javasolt, mert bizonyos időjárási körülmények között hajlamosít a megdőlésre!
VETÉS
A cirok vetéséhez szükséges az egyenletes, aprómorzsás vetőágy, ezt a nagyobb szármaradványokat hagyó növények után nehéz biztosítani, de a nemzetközi tapasztalatok alapján szántás nélküli művelési móddal és korszerű direktvető gépekkel is megfelelő minőségben el lehet végezni. Ezért a cirok legjobb előveteményei a korán lekerülő kultúrák: kalászosok, repce, borsó. Mivel a cirok melegigényes növény, ezért a vetést csak akkor szabad elvégezni, amikor a talajhőmérséklet stabilan 10 °C felett van, tehát semmiképpen nem a kukoricavetés idejében! Hazai tapasztalatok szerint még akkor is megbízható hozamot adott, amikor június végén vetették el. Növényvédelme is jóval egyszerűbb, mint a kukoricáé, a fő teendő a gyomirtás, ezt a kelés után 3-6 leveles állapotban célszerű elvégezni. Gombaölőszeres kezelést nem igényel, gombás megbetegedésekre nem hajlamos, kártevők jellemzően nem károsítják.
HOZAM
Most nézzük meg a hozamok tekintetében is, mit tud a kukoricához képest! A tavalyi (2022) extrém aszályos év igen érdekes adatokat produkált, sajnos negatív értelemben. Ennek ellenére, ott, ahol a szemes kukorica 2-3 tonna körül termett hektáronként, bizony a cirok képes volt 5-7 tonnára is, ideális körülmények között pedig a 10 tonna sem elérhetetlen. Silócirok esetében is hasonló a kép. Egy érdekes összehasonlító táblázattal szemléltetem, hogy ahol megfelelő volt a csapadékmennyiség, ott a silókukorica teljesített jobban, viszont szárazabb helyeken a silócirok.
Látható, hogy az extrém kevés csapadékos termőterületeken a silócirok nagyobb hektáronkénti szárazanyag-tömeget tudott produkálni, és ez az , ami rendívül figyelemre méltó!
TAKARMÁNYOZÁSI TÉNYEZŐK
Eddig növénytermesztő szemszögből vizsgálódtunk, lássuk, állattenyésztő (takarmányozási) oldalról is! Itt leginkább a beltartalmi értékekre illetve azok emészthetőségére vagyunk kíváncsiak, mert nagyon nem mindegy, hogy mennyi állati terméket (tejet, húst stb) tudunk előállítani egységnyi megetetett takarmányból, ami lényegében meghatározza egy bizonyos takarmányféleség értékét.
BELTARTALOM
Nézzük meg először a szemescirok és kukorica beltartalmát. Nagyon sokféle adat található a forrásokban, megpróbáltam átlagolni ezeket, a kiugróan nagy eltéréseket nem érdemes figyelembe venni.
Látható, hogy a cirokmag keményítő tartalma kissé elmarad a kukoricáétól és bizonyos források szerint (Sauvant 1997, Laurent 1998) a kérődzők számára a bendőben lassabban bomlik le és nagyobb hányad halad át a vékonybélbe. Ez abból a szempontból érdekes, hogy ezáltal a cirok keményítő tartalma kevésbé hajlamosít az acidózisra, mint a gabonafélék. Viszont ez a lassú keményítő lebomlás gyorsítható különféle eljárásokkal: a legegyszerűbb az apróra darálás, ezáltal emészthetőbbé téve azt.
Egy érdekes grafikon a különböző szemes termények bendőbeni lebomlás sebességéről:
Ebből is kiviláglik, hogy a kérődzők számára a szemes cirok teljesértékű takarmánynak minősül.
CIROK FAJTÁK A TAKARMÁNYOZÁSBAN
Fontos megjegyezni, hogy takarmányozási szempontból kétféle cirokmag létezik: magas tannin tartalmú és alacsony tannin tartalmú. A tannin antinutritiv anyag, a fehérje lebomlását és emészthetőségét akadályozza, ami elsősorban a sertésnél és a baromfinál bír jelentőséggel. A korszerű cirokfajták már alacsony tannin tartalmúak, így biztonsággal etethetők monogasztrikus állatokkal is. A cirokra jellemző még a magas fitin-tartalom, vagyis a foszfor erősen kötött állapotban van, ezért mindenképpen fitáz-enzim kiegészítést kell alkalmazni. Egyébként a sertés takarmányozásban nincsenek korlátai, a kukoricához hasonló dózisban etethető korcsoporttól függetlenül. Baromfinál figyelni kell arra, hogy a cirok nem tartalmaz xantofilt, vagyis nincsen olyan színező hatása, mint a kukoricának, tehát nem sárgítja meg a broilercsirke húsát, illetve a tojássárgáját sem. (Egyébként vannak olyan piacok, ahol kimondottan ezt igénylik a vásárlók!)
Az összehasonlításból látható, hogy elég komoly eltérések vannak, melyek egyértelművé teszik, hogy nem kompatibilisek egymással. A silócirkok esetében a keményítőtartalom mellett a zöldtömeg lignintartalmát, hamutartamát és az NDF (cellulóz-, hemicellulóz-tartalom) lebonthatóságát érdemes vizsgálni. Az utóbbi esetben fontos szempont lehet a szemek feltárásának (aprítás, darálás) technológiája a betakarításkor, valamint annak ellenőrzésére alkalmas laboranalitikai módszerek bevezetése is. Ezek a paraméterek meghatározzák a takarmánynövények metabolizálható energiatartalmát, azaz a táplálóanyagok emészthetőségét.
TARTÓSÍTÁS
Tartósítás szempontjából fontos a betakarításkori nedvességtartalom ismerete, szilázs esetében pedig a tömöríthetőség mellett a megfelelő törzseket tartalmazó inokulum alkalmazása (pl. Sano Labacsil® termékcsalád). Cirokszilázs készítésekor lényeges, hogy szemben a kukoricaszilázzsal, 30% alatti (25-27%) szárazanyaggal célszerű levágni, különben erősen romlik a rost emészthetősége. Mivel a keményítő tartalma is legfeljebb csak egyharmada a kukoricaszilázsénak, kiderül, miért nem lehet egy-az-egyben helyettesíteni vele. Láthatjuk, hogy a cirok NDF tartalma több mint 20%-kal meghaladja a kukoricáét, de annak emészthetősége azonos lehet a két növény esetében. Az oldódó rost mennyisége akár 10%-kal is több lehet a cirokban, mint a kukoricában. Ezen utóbbi összefüggésekkel magyarázható, hogy habár a keményítőtartalom messze elmarad a cirok esetében, a szilázs energiatartalma speciális fajták alkalmazásával megközelítheti a kukoricáét.
Az összehasonlító táblázatból látható, hogy megfelelő fajtaválasztással 6 MJ/kg körüli (sőt, akár 6,5 MJ/kg) nettó laktációs energia is elérhető, és helyes silózási menedzsment mellett, kiváló erjedésű szilázs készíthető (97% tejsav az összes illózsírsav-tartalomban). Főleg az utóbbi időben térhódító BMR (Brown Mid Rib = a levél közepén barna csíkkal) típusú hibridek esetében a szacharifikáció ( = szénhidrátok - keményítő, cellulóz, stb – lebomlása egyszerű cukrokká) folyamata sokkal jobb hatásfokú, tehát a kérődzők hatékonyabban tudják emészteni azt. (Christensen és Rasmussen, 2019). A cirokszilázs alkalmazásakor azonban számolnunk kell a fejadag hiányzó keményítő-tartalmának pótlásával, amely kukorica kiegészítéssel valósítható meg a nagytejű tehenek takarmányadagjában.
A kukorica és a cirok jellemzője, hogy a szemtermés endospermiumában felhalmozódó fehérjék az úgynevezett prolamin fehérjék csoportjába tartoznak, döntően α-zeinek. A zein típusú fehérjékre jellemző az alacsony lizin- és triptofánszint, továbbá a rossz oldhatóság. Ezen utóbbi tulajdonságukra vezethető vissza, hogy a bendőben is rosszul oldódnak, illetőleg a vékonybélben sem emésztődnek jól. Az említett növények a keményítőszemcséket a zein-fehérjemátrixba ágyazódva tárolják. Az USA-ban 10 éve megfogalmazott cél volt az alacsony prolamin-tartalmú kukoricahibridek előállítása. Ezek termesztésével ugyanis hatékonyabb takarmányozási felhasználás valósítható meg a szarvasmarha-ágazatban. Megfigyelték, hogy az augusztusban besilózott kukoricák bendőlebonthatósági értékei márciusra érik el a maximumukat. Ezekből a kora tavaszi mintákból magasabb ammónia- és oldódófehérje-értékek mérhetők vissza. Mindebből arra következtethetünk, hogy a savas közegben töltött idő hatására a zein fehérjék szerkezete átalakul, oldhatóvá válik: a keményítő szemcsék kiszabadulnak a mátrixból és a bendő mikroszervezetei számára elérhetőek lesznek. Ezért célszerű a betárolást követően 6 hónapot várni az erjesztett cirokszemek, valamint a szilázs felhasználásával.
KONKLÚZIÓ
Összefoglalva a fentieket elmondható, hogy a cirok szemes formában lényegében helyettesítheti a kukoricát, bármelyik állatfajról is beszélünk. Szilázsként azonban megvannak a maga korlátai: a cirok alacsonyabb energia-tartalma (főként az energia nagy részét adó keményítőtartalom és annak emészthetősége) nem teszi lehetővé, hogy a nagytejű tehenek adagjában teljes értékű alternatívát nyújtson. A cirokszilázs (főként a BMR-tipusú, kiváló rostösszetételű fajták) nagyon jó helyettesítője lehet a nagytejes adagokban a gabonaszenázsoknak, illetve a kisebb energia szükségletű csoportokban (növendék és szárazonálló) teljes értékű főtakarmányként szerepelhet. Így a címben megfogalmazott kérdésre a válasz „Kukorica ÉS cirok!" Tehát egymásnak nem alternatívái, hanem kiegészítői.
Szeretnék köszönetet mondani Szabó Béla Úrnak, a Vital-Feed Kft. tulajdonosának a cikk megírásához adott hatalmas segítségéért és barátságáért!
Wellmann Péter,
szaktanácsadó
