A kukoricaszilázs emészthetőségének javítási lehetőségei
A silókukorica a legjelentősebb tömegtakarmány növényünk, ez adja a legtöbb energiát tejelő teheneink részére. A tömegtakarmányféleségek közül ez termeszthető a legolcsóbban, valamint kiválóan és viszonylag hosszú ideig tartósítható silózással, köszönhetően az alacsony fehérje- és magas emészthető szénhidrát-tartalmának. A kukoricaszilázs a tehén „kenyere”.
Nagyon nem mindegy, hogy mennyit és milyen minőséget tudunk etetni az év 365 napján. Természetesen befolyásolni fogja a szárazanyagfelvételt, a tejtermelést, a tejzsírt és a tejfehérjét, a szaporodásbiológiát. Egyszóval minden lényeges termelési paramétert befolyásol, alapját képezve, megágyazva a nyereséges tejtermelésnek.
Fontosak a szilázs beltartalmi mutatói, de legalább annyira fontos a rostok és a keményítő a hasznosulása az állatban. Végső soron az emészthetőség számít.
Hazánkban a kukorica alapú takarmányozás miatt a tehén keményítőfelvétele jelentős (24-27% átlagos keményítőtartalommal és napi 23 kg szárazanyag-felvétellel számolva: 5,5-6,5 kg keményítő/nap/tehén). Ezért olyan kukoricaszilázsra van szükségünk, melynek az érési állapota és a szemroppantottsága biztosítja a keményítő minimum 80%-os bendőbeni lebonthatóságát. Amennyiben ez nem valósul meg, úgy ezt általában szárított szemes kukoricával pótolja a telep. A lassabb és gyengébb keményítő-lebontású szárított kukorica azonban nem megoldás, ezért ennek (részbeni) helyettesítését nedves roppantott kukoricával és gabonafélékkel (árpával, búzával) és többletköltséggel kell megoldanunk. A cikkben azokat a szempontokat fogon feltárni, melyekkel javítani lehet ezt a bizonyos emészthetőséget.
A silókukorica tápláló értéke szempontjából a legfontosabb tényező, hogy az elfogyasztott takarmányból az állat mennyi tápanyagot képes felvenni, és milyen hatékonysággal hasznosítja. Ezt összefoglaló néven emészthetőségnek nevezzük, ami magában foglalja az emészthető tápanyag tartalmat, a tápanyagok lebonthatóságának mértékét, a sejtfal emészthetőségét (ami a tápanyagok hozzáférhetőségét biztosítja), az adott takarmánymennyiségből felvett anyagok arányát és még sok ehhez kapcsolódó tulajdonságot.
Alább látható egy tavalyi silókukoricából vett laborvizsgálat ideális eredményei, melyet már az új horvát CVAS rendszerben működő Sano labor vizsgált.
Ez egy nagyon jó beltartalmú és emészthetőségű kukoricaszilázs három hónapos korban vizsgálva. 60% 30 órás NDF emészthetőséggel és 84% 7 órás keményítő emészthetőséggel. 31% keményítőtartalom mellett az energiája 6,73 MJ/sz.a. kg. Ezekre később kitérek. Egy szépséghibája van a silónak: az, hogy nem használtak silótartósítót hozzá, melyet a 4,01 pH és a viszonylag kevés tejsavtartalom mutat (3,45 % /sz.a. kg), ezzel szűk tejsav-ecetsav arányt okozva (1,073). Tehát egy jó silótartósítóval lehetett volna stabilizálni az érési folyamatot. A kevesebb veszteség miatt bőven megérte volna a befektetés!
AZ EMÉSZTHETŐSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
1. Silókukorica fajtaválasztás szempontjai
- nagy szárazanyag termés
- a cső ill. szemek nagy részaránya a szárazanyagon belül
- optimális betakarításkori szárazanyag tartalom
- koraiság helyett zöld száron érés
- jó beltartalom (magas keményítő- és alacsony rosttartalom, kevés lignin)
- jó emészthetőség
2. Betakarítási idő – szárazanyag tartalom
Kívánatos a 32-35% szárazanyag tartalom melletti silózás. Ez alatt megnő az ecetes erjedés kockázata, felette gondot fog okozni a jó tömörítés és a megfelelő szemroppantás. Az időjárás, a nyár végi aszály sokszor bonyolítja a helyzetet. Ha már választani kell inkább kicsit legyen kevésbé viaszban a szemérés, mintsem hagyjuk, hogy lesüljön a szár és a levél, rontva a rostemészthetőséget. A keményítődeficitet lehet pótolni abrakkal, de a sárgán csörgős kukoricaszárból kevés tej lesz és csak foglalja a helyet az adagban. A nagy területeket érintő, nagy volumenű betakarítás mellett is arra kell törekednünk, hogy a 30%-ot érjük el a tétel elejére nézve is, és ne haladjuk meg a 38%-ot a betakarítás végén sem. Ehhez a különböző FAO-számú hibrideknek a szakszerű és a területi adottságokat is figyelembe vevő egymáshoz illesztése ad segítséget.
A silókukoricában a szem érésének előrehaladtával csökken a növény rosttartalma és a sejtfal-hatás mértéke. Ezzel párhuzamosan azonban a cukrok keményítővé alakulnak, a szem pedig fokozatosan elveszti nedvességtartalmát. A szem az érés során egyre szárazabb lesz, a keményítő granulumok egyre szorosabban kötődő pakkokat képeznek, ami csökkenti a bendőbeli lebonthatóságot és (az egész bélcsatornára vonatkoztatott) emészthetőséget.
3. Szecskaméret és tarlómagasság
Általánosságban elmondható, hogy a leghosszabb szecskaméret egy tejelő mixben a korábbi ajánlásoktól eltérően egyre rövidül (2-3 cm), növelve a takarmányfelvételt és csökkentve a válogatást. Silózásnál fontos az apró, átlag 1 cm-es szecskaméret, ami hozzájárul a jó tömöríthetőséghez. Az extrém száraz silónál még apróbbra kell szecskáznunk, ha valamennyire tömöríteni szeretnénk. Az ideális tarlómagasság fajta- és időjárásfüggő. Általában 30-40 cm-es tarlómagasság az indokolt, bár előfordulhat gyorsan felsült növénynél a 60-80 cm-es tarlóvágás is. Ez esetben javul a keményítőtartalom és az emészthetőség, viszont sok szárazanyagot kint hagyunk a földön.
4. Szemroppantottság és CSPS
A CSPS-pontszám (Corn Silage Processing Score) megmutatja, hogy a keményítőtartalom hány százaléka található a 4,75 mm-nél kisebb méretűre tört (tehát bendőben fizikailag hozzáférhető) szemekben. Azért 4,75 milliméterről a megadott szám, mert az ennél nagyobb szemben a keményítő lebomlásához már nincs elegendő idő a bendőben. Mértéke kőkeményen kihat, hogy mennyi keményítőből lesz tej és mennyi fog a trágyán keresztül kiürülni a tehénből.
Az optimális szemroppantottságú kukoricaszilázs többlet energiát képvisel és ezáltal jelentős abrakmennyiség takarítható meg vele. A fennmaradó abrakot akár el is lehet adni, ami így plusz bevételt jelenthet.
A legoptimálisabb, ha a CSPS-érték 70% felett van, a magyar átlag 50-60 % között mozog. A szemroppantottság jelentősége 35% szárazanyagtartalom felett jelentősen nő.
A KEMÉNYÍTŐ EMÉSZTHETŐSÉGÉNEK VÁLTOZÁSA A SZÁRAZANYAG-TARTALOM ÉS A CSPS ÉRTÉK FÜGGVÉNYÉBEN A KUKORICASZILÁZSBAN (Orosz és Dégen, 2013. nem publikált)
Helyes silózási technológia:
- a tömörítéshez időzített silózás
- a megfelelő tömörítés, a levegő leggyorsabb kiszorítása
- takarás – vékonyfólia – lesúlyozás
5. Silótartósító használata
Lehetőség arra, hogy a jó szilázsból még jobbat csináljunk. Megtámogatva a tejsavbaktériumok elszaporodását, minél gyorsabb pH csökkenést elérve. Elkerülve az utómelegedést, stabilizálva a szilázst.
Biológiai tartósítás: homofermentatív tejsavbaktériumokkal, melyek csak tejsavat termelnek, mint a Sano Labacsil® tartósítója. Heterofermentatív baktériumokkal, melyek tejsavat és ecetsavat is termelnek, mint a Sano Labacsil Stabil® tartósítója.
Kémiai tartósítás: savakkal, kálium-szorbáttal. A nagyágyú a kettő kombinációja a Labacsil Duo® és a Labacsil Trio®.
6. Idő, azaz a silókazal megnyitása
A legoptimistább vélemények szerint is ez az idő 8 hét. Viszont érdemes megjegyezni a hat hónapot! Ezelőtt nem szabadna megnyitni az új silót! A kukoricaszilázsnál a keményítő emészthetőség 1 hónap előtt 70-75%, 3 hónapnál 79 % és hat hónap érés után akár 89%. Ez az NDF emészthetőségre is igaz. Itt a 60-70 % a jó siló ismérve.
7. Kitárolás szabályai
Fontos, hogy kitárolásnál minél kisebb egyenes felületet hagyjunk. A mélységben való haladási sebesség télen minimum 1,5 méter, nyáron legalább 2 méter naponta.
Mint látható, sok minden tudja befolyásolni a kukorica szilázsunk mennyiségét és minőségét, végső soron pedig az emészthetőségét. A jó emészthetőséggel rendelkező siló meghatározó alapköve egy nyereséges tejelő üzemnek. Kövessünk el mindent közösen, hogy az idén is a lehető legjobban sikerüljön!
Szőke Endre,
szaktanácsadó
