Kukoricaszilázs készítés
Ebben az évben, amelyet a hőség és az aszály jellemzett, különleges kihívás volt számunkra, hogy a lehető legjobb módon takarítsuk be kukoricaszilázsunkat. Ezért idén különös figyelmet kellett fordítani a helyes tömörítésre és tartósításra, hiszen ezzel tudjuk biztosítani állataink számára a megfelelő ízű és jól emészthető takarmányt.
Az elmúlt évekhez hasonlóan sok terület komoly aszálykárt mutatott a helyszíntől és a csapadék eloszlásától függően. Idén is a szár nedvességtartalmát kellett figyelnünk, mert a szem sokszor megtévesztő lehet. Sok helyen felmerült a következő kérdés: "Azonnal betakarítsam, vagy reménykedjek a csapadékban és ezáltal a kukoricaállományom regenerációjában?"
A következő képen az aszálykár szakaszai láthatók 0-tól 5-ig (0 = normál, aszálykár nélküli növény; 5 = erősen aszályoskáros, csövek nélkül növény), valamint (az alsó sorban) a kukorica szilázs teljes növényállományának hektáronként várható hozamcsökkenése (%-ban).
A HELYES BETAKARÍTÁSI IDŐPONT MEGHATÁROZÁSA
A Sano laboratórium CNCPS-analízise, valamint a takarmányozási tapasztalataink segítségével 6 osztályba soroltuk a kukoricákat (lásd a képet). A 0. szint azt jelenti, hogy nincs aszálykár. Az 5. szakaszban nagyon erős szárazság van légköri aszállyal, ekkor nem valósulhat meg a beporzás.
Az alsó sor a biomassza hozamkiesését mutatja (%-ban). A 4-es, 5-ös kategóriában súlyos aszálykárt szenvedett növényeket mutat az ábra. A növényt a cső nagyon gyenge képződése és a megtermékenyítés hiánya miatt a következő összetevők jellemzik:
- alacsonyabb keményítőtartalom kb. 8 % (+/- 5%)
- magas vízoldható cukortartalom (WSC), kb. 15 % (+/- 3%)
- a rostkomponensek (aNDFom) tartalma, kb. 55 % (+/- 8%)
A betartalmi összetevők fennmaradó része nyershamuból, nyersfehérjéből, emészthetetlen rostból és nyerszsírból áll. Ezen összetevők alapján gyorsan világossá válik, hogy a keményítőtartalom csekély lesz. A rostfrakciók bendőbeli emészthetősége, a jó erjedési irány és a megfelelő savösszetétel lehet ezen szilázsok erőssége.
4-5-6. szint: közepes és magas aszálykár
A fajtaválasztás mellett a rost bendőbeli emészthetősége mindenekelőtt a növény állapotától függ. Különösen a magas aszálykárt szenvedett táblákban várható (4-es, 5-ös és annál magasabb szint), hogy a levélállomány a vízhiány előrehaladtával teljesen elpusztul. A növény emészthetősége folyamatosan csökken. Az elhalt növényi részeken kártevők jelenhetnek meg. A megnövekedett nappali hőmérsékletnek köszönhetően Aspergillus flavus penész jelenhet meg a növényen, ezáltal az aflatoxin mikotoxinokkal való szennyeződés kockázata is növekedhet.
2-3. szint: mérsékelt aszálykár
Egy kicsit több időnk van 2. és 3. kategóriájú növények esetében. Itt létfontosságú, hogy amint a levélállomány kevesebb, mint fele zöld, meg kell kezdeni a betakarítást.
A FELKÉSZÜLÉS FONTOSSÁGA
A megfelelő betakarítási idő elengedhetetlen a jó hozamhoz, az optimális beltartalomhoz és az emészthetőséghez. Ennek megtalálása nem mindig könnyű és nemcsak az üzemtől függ, hanem az időjárástól is. Idén a betakarítási dátumok az időjárási viszonyok miatt jelentősen korábbra kerültek. A silótereket a betakarítás előtt elő kell elkészíteni, ami magában foglalja az egész silótér alapos tisztítását, beleértve a falakat is. A falat törések és repedések szempontjából is szükséges ellenőrizni. Amennyiben található rajtuk sérülés, azt célszerű kijavítani, illetve silótér festékkel kezelni. Röviddel a betakarítás előtt álljon rendelkezésre a silófólia és a silózsák és lehetőség szerint az oldalfalat is fóliázzuk le előre. Célunk a lehető leghatékonyabban kizárni a levegőt.
A JÓ MINŐSÉG ALAPJAI
A behordási teljesítmény határozza meg a taposási igényt! A biztonságos, hosszú távon eltartható ízletes és alacsony utómelegedési kockázatú kukoricaszilázs érdekében a tömörítésnek optimálisnak kell lennie. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a silózó teljesítményének meg kell egyeznie a silótérben lévő tömörítő járművek teljesítményével. Ezek bizonyos időt igényelnek ahhoz, hogy a szállított terményt egyenletesen elosszák a silóban, és betapossák. Ökölszabályként elmondható, hogy a „taposó tömegnek” az óránkénti betakarítási teljesítmény 1/3-ának, 1/4-ének kell lennie. Az optimális tömörítéshez a megfelelő aprítási hossz is döntő fontosságú, melyre a következő szabály érvényes: minél szárazabb, annál rövidebb.
Vegye figyelembe a következő szempontokat a termés biztonságos és hatékony tömörítése érdekében:
- vékony rétegek, legfeljebb 30 cm rétegvastagsággal
- minden réteget 2-3 alkalommal kell áttaposni
- lassú, maximum 4 km/h-s menetsebesség
- magas gumiabroncsnyomás (útnyomás)
- további súlyok a nagyobb nyomás biztosításához
- bivaly szilázstömörítő henger használata
- töltés a szélétől a közepéig, ezáltal a fal melletti rész is hatékonyan taposható és az oldalfólia sem szakad le
Egy megfelelő tartósító szer (pl. Labacsil® Stabil) használatával és a fenti szempontok figyelembe vételével hatékonyan megakadályozható az újramelegedés.
FEDJÜK LE AZONNAL!
Miután a termés teljesen a silótérben van, még egyszer megtapossuk és letakarjuk. Az utolsó taposáskor célszerű a kevesebb néha több elvét alkalmazni. Nem tarthat tovább fél óránál. Ezt követően légmentesen le kell zárnunk, ami lehetővé teszi, hogy az erjedési folyamat a lehető leggyorsabban elinduljon. Ha a siló több órán vagy egy éjszakán át nyitva marad, a nem kívánt káros baktériumok, például élesztők és penészgombák szaporodnak el, és ezáltal növelik az újramelegedés kockázatát és a felső réteg romlását.
Végül védje meg silófóliáját az esetleges sérülésektől, pl. madarak, lábbelik által okozott károktól silóvédő ráccsal/hálóval.
NYITÁS ÉS ADAGOLÁS
Még a nyitás után is jelentősen befolyásoljuk a kukorica szilázs minőségét. A szilázs rendszeres, nem túl széles kitakarása megakadályozza, hogy túl mélyen levegő járja át. Ezenkívül ügyeljen a megfelelő előrehaladási mélységre. Az előrehaladás sebességének télen 1,5 m-nek, nyáron legalább 2,5 m-nek kell lennie hetente.
Rudolf István,
szarvasmarha szaktanácsadó
