Miért magas a szomatikus sejtszám?

Okok és megoldások - 1. rész

A tejtermelő üzemekben nap mint nap feltett kérdés, hogy mennyi volt az előző napi fejt tej, és ebből mennyi az árutej. A két szám aránya sosem lehet 100%, hiszen mindig van bizonyos mennyiségű elletői föcstej, de ha 95% alá csökken, akkor elkezdődik a pánik, kutakodás az okok után. A bűnös: magas a szomatikus sejtszám (a nemzetközi szakirodalomban elfogadott rövidítéssel: SCC). Minket is, mint takarmányozási szaktanácsadókat sokszor keresnek meg a kérdéssel: mi az oka és mit lehet tenni ellene? Erre a korrekt válasz az, hogy ezerféle oka lehet, amiket ott a telepen helyben lehet csak megtalálni. 

Az előfordulásuk gyakorisága szerint alapvetően négy fő csoportra oszthatók a kiváltó okok:

  1. állategészségügy
  2. tartástechnika
  3. fejéstechnika / menedzsment
  4. takarmányozás

Ezeken kívül még minden más is közre játszhat (időjárás, holdfázis, stb.), vagyis ember legyen a talpán, aki pontos diagnózist tud felállítani. Jelen írásomban sem tudok teljeskörű információt adni, hiszen az internetes keresőben csak a magyar hivatkozások száma 10.000 körül van, és ha angolul keresünk rá a „bovine somatic cell count” kifejezésre, akkor 1.750.000 találatot kapunk, (vagyis bármelyik tényezőről ezer oldalas disszertációkat lehetne írni). Ezért most csak nagyon a felszínt karcolgatjuk, de szerintem tudok annyi segítséget adni, hogy napi szinten eredményesen lehessen felvenni a harcot. A nagy terjedelem miatt nem is fér el egy cikkben az anyag, így folytatása lesz a következő Sano Magazinban.

MI IS AZ A SZOMATIKUS SEJTSZÁM?
A szomatikus (vagy más néven „testi” sejtek) két forrásból kerülnek bele a tejbe: egyrészt a tőgy belső faláról leváló tejkiválasztó sejtek (kb. 2%-ban), másrészt (98%-ban) az immunrendszerből kiválasztódó leukociták (fehérvérsejtek) tömege adja.

A leukociták a baktériumok azonosításáért és elpusztításáért felelősek. Mivel a kórokozók több úton tudnak a szervezetbe belépni, ezért a leukociták folyamatosan keringenek a véráramban, mintegy őrző-védő szolgálatot ellátva. Ahogyan a tápanyagok is eljutnak a véráramon keresztül a tőgybe, és ott konvertálódnak a tejbe, úgy a leukociták is ide jutnak. Ebből kifolyólag az SCC soha nem lehet nulla érték, sőt, az extrém alacsony szám sem megnyugtató, mert ez azt jelenti, hogy az állatban alacsony az immunválasz szintje. Az 50.000 SCC-nél kevesebbel rendelkező egyedek erősen hajlamosak a klinikai mastitisre, tehát ha ilyen állatokat találunk, kiemelten figyelni kell rájuk.

Amikor a tőgy fertőződik, a leukociták beszivárognak az alveolusokba és felszakítják a tejtermelő sejtek közötti szoros kapcsolatot, hogy a fertőzött területhez érjenek. A tejtermelő sejtek ezen károsodása okozza, hogy az SCC emelkedése tejcsökkenéssel jár. A gyakorlati tapasztalatok szerint az SCC emelkedése 100.000 SCC-ként naponta mintegy 0,5 liter tejet vesz el, ami igen komoly gazdasági kárt okoz. Egyes kutatási eredmények azt is kimutatták, hogy ez a sejtkárosodás a tej beltartalmára is negatívan hat (zsír, fehérje, cukor egyaránt). Főleg 500.000 SCC felett kell 0,1 - 0,2 % csökkenésre számítani. Ezért is fontos a folyamatos monitorozás, de a tejipar is „bünteti” a magas szomatikát. Az EU-ban a 400.000 fölötti tejet emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítik. Meg kell említeni, hogy a szomatikus sejtek által termelt endogén enzimek proteolitikus hatása módosíthatja a tejben lévő kazein lebomlását, ezzel befolyásolja a készítendő tejtermékek összetételét, minőségét. A magas SCC megváltoztatja a tejben a Na+, K+, és Cl- ionok arányát is, ezáltal a tej íze sós lesz. Ez az ionváltozás az alapja a tej vezetőképességét mérő rendszereknek, mellyel a telepen lehet detektálni a magas SCC-t.

Így jelzi a rendszer a tej vezetőképesség-változását a tőgygyulladás függvényében:

(mS = milliSiemens = a tej vezetőképessége)

Ezek a rendszerek nagy segítséget adnak a termelőknek, mert sokkal hamarabb közbe tudnak lépni, így hatékonyan tudják kezelni a problémát. Lássuk, mi történik, ha fertőzés kerül a tőgybe. Ahogy a szomatikus sejt beszűrődik, kiszorítja a tejkiválasztó egységeket, ezáltal kevesebb tej képződik.


Általánosságban elmondható:

  • 100.000 SCC alatti egyedek egészségesnek minősülnek, és nincs szignifikáns tejcsökkenés.
  • 200.000 feletti SCC mastitist feltételez, legalább az egyik negyedben.
  • 300.000 SCC felett erős patogén fertőzöttségről beszélünk.

(Speciális eset, hogy ellés után, a föcstejben is magasabb az SCC, valamint az öregfejős állatok tejében is, valószínűleg a csökkenő termelés koncentráló hatása miatt.)

A fentiekből is látszik, hogy a szomatikus sejtszám önmagában nem betegség, hanem egy indikátor az állattartók számára, hogy valami káros folyamat zajlik le az állatban (az állat körül), amit orvosolni kell. A megemelkedett SCC a szervezet által adott immunválasz következménye, melyet az állatot ért negatív behatások váltanak ki.

Nézzük akkor sorban a kiváltó okokat részletesen.

1. EGÉSZSÉGÜGYI / FERTŐZŐ OKOK
Leggyakrabban ezek állnak a háttérben, de ebből is annyiféle van, hogy rendkívül nehéz elcsípni a valódi tettest. Amikor felmerül a gyanú, hogy fertőző ágens került a tehén szervezetébe, célszerű egy bakteriológiai vizsgálatot indítani, hogy kiderítsük, melyik kórokozó van jelen és melyik antibiotikummal lehet hatékonyan felvenni ellenük a küzdelmet. A fertőző okok további két nagy részre oszthatók: környezeti patogénekre (ezek mindig jelen vannak az állatok körül), illetve fertőző kórokozókra, melyek egyik állatról a másikra terjednek.

Tőgypatogének megoszlása Magyarországon az utóbbi években

Környezeti patogének
CNS
(Coagulase-Negative-Staphylococcusok): az utóbbi években kerültek előtérbe. A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a klasszikus patogének erőteljes visszaszorítása után robbanásszerűen terjednek el. Több, mint 50 féle CNS-ről van tudomásunk. A mikrobiológiai laborokba beérkezett tejmintákból messze a legmagasabb arányban mutatták ki jelenlétüket. A tőgy külsején telepszenek meg, és a nem megfelelő fejési rutin során fertőződik a tőgy, majd különböző lefolyású (szubklinikai ill. enyhe) gyulladásokat okoznak. Elsősorban az előhasi állatok vannak fertőzésnek kitéve: látszólag egészségesnek tűnnek, de ellés után azonnal magas SCC jelentkezik. Szerencsére viszonylag magas a spontán gyógyulási ráta, és az antibiotikumos kezelésre is jól reagálnak. Mindenesetre a tőgy tisztántartása, fejés előtti fertőtlenítése egyértelműen csökkenti a patogének számát.

Prototheca Zopfii: színtelen alga, mely a pangó vizekben, tápanyagokban gazdag erjedő takarmánymaradékban szaporodik a legjobban. A fertőzés legtöbbször tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutat. Legfőbb gazdasági károkozása a megemelkedett SCC és a tejvesztés. Sajnos, a legtöbb antibiotikumra rezisztens, így gyógyítása nagyon nehéz. Továbbá a kikezelt állatok termelése alacsony szinten marad, mert károsítja a tőgyszövetet. Öngyógyulásra sem hajlamos, így a Prototheca Zopfiival fertőződött állatoktól csak selejtezés útján lehet megszabadulni. A fertőzött állományban a legfontosabb teendő a beteg tehenek felderítése és elkülönítése (külön fejése), hogy ne fertőzze meg a többi állatot.

Streptococcus Uberis: a tőgy külső felületén tapad meg, ezért a nem megfelelő előkészítéssel könnyen a bimbócsatornába juthat és fertőzést okozhat. Szerencsére ez a fertőzés nem okoz nagyon súlyos tüneteket, de az SCC mindenképpen megemelkedik, tehát kezelni kell. 

E.Coli: az állatok bélrendszerében található meg, ezáltal a trágyában is folyamatosan jelen van, így az azzal szennyezett tőgy erősen ki van téve a Coli-fertőzésnek. Itt van fokozott jelentősége az istállóhigiéniának. Főleg a mélyalmos rendszerek esetében kritikus pont, de a pihenőboxok padozatánál is oda kell figyelni. Ebből a szempontból például előnyösebb a szervetlen homok borítás, mint a szalma, amin szaporodni tudnak a kórokozók. A Coli-fertőzöttség különböző tünetekben nyilvánulhat meg, az egész enyhe gyulladástól a drasztikus tejvesztésig minden előfordulhat, sőt, a legrosszabb forgatókönyv szerint a Coli-toxinok általános szepszist és elhullást is okozhatnak. Általában azonban antibiotikummal jól kezelhető.

A környezeti patogének ritkítását mindenképpen szem előtt kell tartani, vagyis az istállók és a fejőház folyamatos takarítása, fertőtlenítése elengedhetetlen. A tehenek leggyakrabban a szárazonállás ideje alatt tudnak fertőződni a környezeti patogénekkel. Ennek több oka lehet:

  • Ebben az időszakban kevesebb figyelmet kapnak az állatok és környezetük.
  • A szárazra állítás után megnövekedik a tőgy belső nyomása és tejcsöpögés lehetséges.
  • Nem történik meg a bimbócsatornából a baktériumok kiürülése a fejés során.


Tehát az ellés után azonnal jelentkezhetnek mastitises tünetek. Ilyenkor amúgy is kialakul az állatban egy immunszuppresszió, vagyis gyengül az ellenállóképesség, kevésbé tud megbirkózni a fertőzésekkel.

Gyakorlati tapasztalat, hogy ha a tünetek az ellés utáni 3-6 napban jelentkeznek, az nagy valószínűséggel a szárazonállás alatti fertőzöttségre utal. Ha viszont a 10-14. napon, akkor inkább fejőgép / fejési rutin hibát feltételez.

Szárazra állítás kérdése
Alapszabály, hogy csakis teljesen egészséges tőgyű tehenet szabad elapasztani! Ha kezeletlen mastitisszel zárjuk le a tőgyet, ezzel mintegy „konzerváljuk” ezt az állapotot, és az ellés után az első dolga az lesz, hogy begyullad a tőgy. Tehát szárazra állítás előtti feladat, hogy megvizsgáljuk a tőgynegyedeket, és ha szükséges, kezeljük. Amikor meggyógyult, akkor lehet csak elapasztani (nem apránként, hanem azonnal), és a megfelelő hatástartamú antibiotikum mellett lehetőség szerint fizikai zárást (bimbó ledugózása) is alkalmazzunk. Azt már mondanom sem kell, hogy a környezetre fokozottabban kell figyelni: alom tisztaság, trágyaeltávolítás stb.

Fertőző baktériumok
Staphylococcus Aureus
: a legtöbb tejtermelő számára ez a mumus, mindenki csak azért fohászkodik, hogy kerülje el az állományát ez a baktérium. Amikor hirtelen több milliós SCC jelenik meg, akkor gyanakodni kell a Staph. Aureus fertőzöttségre. Olyan állomány szinte nincs, ahol ne lenne jelen a baktérium, és elég egy kis fejési hiba, vagy bimbóvég sérülés, és azonnal támad. Sok esetben rábukkanni is nehéz a fertőzött állatra, mert az egyik nap még 10 milliós SCC-t produkál, de mire leveszik a mintát és laborba kerül, már normális értéket mutat. A fertőzés gyorsan halad felfelé a bimbócsatornából az alveolusokba, ahol károsítja a bélhámot (hegesedés) és a tejkiválasztó sejteket. Ezután tályogok képződnek, ami ugyan meggátolja a továbbterjedést, viszont az antibiotikumok sem férnek hozzá, ezért nehézkes a gyógykezelés. Amikor egy idő után a tályogok kihasadnak, bekövetkezik a robbanásszerű SCC emelkedés. Ebből következik, hogy a Staph. Aureustól csak a vágóhídon lehet megszabadulni.

Streptococcus Agalactiae: heveny fertőzés esetén a mastitis összes klasszikus tünetét produkálja: láz, duzzanat, fájdalom, túrósodás, tejvesztés. Szubklinikai formában csak emelkedett SCC jellemzi, laborvizsgálattal mutatható ki. Viszonylag könnyen megszakítható a fertőzési lánc a hatékony elő- és utófertőtlenítéssel, és a fejőberendezések pontos tisztításával. Kerülendő az ilyen tej üszőborjakkal való itatása, mivel továbbadja a fertőzést, és a későbbiekben mastitist okozhat.

Ezeken kívül még persze sok más kórokozó is szerepet játszik a magas SCC kialakulásában, most csak a leggyakrabban előfordulókat említettem meg. Ennyi fért bele az első részbe, de szerintem már ebben is sok olyan információ van, amivel eredményesen lehet az SCC ellen küzdeni.

Ahogy a TV-ben mondják, ne menjenek sehova, hamarosan folytatjuk! A következő cikkben a magas SCC-t kiváltó okok közül górcső alá veszem a tartástechnika, a fejéstechnika / menedzsment és a takarmányozás témakörét.

Wellmann Péter,
szaktanácsadó

Az Ön közvetlen kapcsolata hozzánk

Sano Modern Takarmányozás Kft.
Csorba Zsolt
+36 34 556 - 700
+36 34 556 - 710
Külterület 069/6. hrsz.
Csém
2949
Magyarország

További tartalom

A hazánkban jellemző nyári időjárás nem éppen ideális a szarvasmarhák számára. A forró, légmozgás nélküli fülledt nyári nappalok mellett éjszaka sem csökken számottevően a hőmérséklet. Az állatok így nem tudnak normálisan pihenni, csökken az

A silókukorica a legjelentősebb tömegtakarmány növényünk, ez adja a legtöbb energiát tejelő teheneink részére. A tömegtakarmányféleségek közül ez termeszthető a legolcsóbban, valamint kiválóan és viszonylag hosszú ideig tartósítható silózással,