Miért magas a szomatikus sejtszám?

Okok és megoldások - 2. rész

Ahogy megígértem, ott folytatom a cikket, ahol a múltkor abbamaradt. Az előző részben megismertük a szomatika mibenlétét és egyik fő befolyásoló tényezőt: a fertőző ágenseket. Még három nagy témakör kibontása vár ránk.

2. TARTÁSI KÖRÜLMÉNYEK
Mint láttuk, a mastitises esetek nagy részéért környezeti patogének a felelősek, ezért az állat környezete rendkívül nagy fontossággal bír a megelőzés szempontjából. A folyamatos almozás, trágyaeltávolítás, tiszta és száraz fekvőfelület biztosítása alapvető feltétel a minőségi tej előállításához!

Jelenleg két meghatározó technológia található a tejtermelő üzemekben: mélyalmos és pihenőboxos. A ma elfogadott álláspont szerint ez utóbbi a korszerűbb megoldás, mind férőhelykihasználás, mind munkaerő, mind tőgyegészségügy szempontjából. Itt sokkal kevésbé szennyeződik a tőgy, egyszerűbb a tisztántartás.


Vajon egy ilyen körülmények között tartott állatnak mennyi lehet a szomatikus száma?

Persze a pihenőbox sem garancia a jó tőgyegészségügyre, sok hibát lehet itt is elkövetni. Például ha túl hosszú a box, akkor trágyával szennyeződik, de a túl rövid pihenőbox sem jó, mert az láb-és tőgysérüléseket okozhat. A kemény fekvőfelület csülök sérüléseket okoz, ami egyértelműen emeli az SCC-t).


A boxok higiéniája is meghatározó: milyen gyakran frissítik, használnak-e valamilyen fertőtlenítő anyagot (mészhidrát, SanoSan®). A boxokban alkalmazott alomanyag is meghatározó lehet, nemzetközi kutatások alapján a szervetlen anyagú alomanyagok (pl. homok) kedvezőbbek, mint a szervesek (szalma), mert ez utóbbin meg tudnak telepedni (és elszaporodni) a kórokozók.

Egyébként a tartási körülmények erősen befolyásolják az SCC alakulását, mivel a tehén mindenféle negatív körülményt stresszként él meg, és ezt emelkedett szomatikával „hálálja meg”. Minden olyan helyzet, ami a tehén komfortját rontja, szomatika növekedést fog előidézni: huzat, hőstressz, rossz padozat, zsúfoltság, csoportosítások, kiabálás, durva bánásmód, egyéb környezeti zajok (pl. egy telepi rekonstrukcióval járó idegen ember- és gépmozgás), szóval szinte minden kimozdíthatja a komfortzónájából. Ezzel együtt minden, ami javítja (vagy rontja) a tehénkomfortot, az mind befolyással van (pozitívan vagy negatívan) a szomatikus sejtszámra.

3. FEJÉSTECHNIKAI / MENEDZSMENT HIBÁK
Önmagában a gépi fejés nem okozhat mastitist, ha a berendezés a gyártó előírásai szerint van beállítva és szervizelve. Mégis elég magas arányban fordul elő SCC probléma a fejőgép hibás működéséből vagy használatából kifolyólag. (Csak érdekességként említem meg, hogy az amerikai szaksajtóban meglehetősen gyakori eset, hogy nem megfelelően földelt fejőgép alkatrészekben kóboráram keletkezik, és a tehén tőgyét tizedmásodpercig tartó enyhe áramütések érik, ennek következtében alakul ki a magas SCC és akár 10-20% tejvesztés. Hat-nyolc helyen felhelyezett speciális feszültségmérőkkel, 3-4 teljes fejési ciklust mérve lehet ezeket kiszűrni.)

A fejőgép működése közben, amíg az egyik kehelyben vákuum van, a másik kehelyben egy enyhe reflux folyamat zajlik le, így a fertőzést át tudja juttatni egyik negyedből a másikba. A bimbóvég sérülései a fertőzés leggyakoribb kapui, és helytelen fejéstechnikával könnyen lehet ilyen sérüléseket „létrehozni” (ingadozó vákuum, túl erős vákuum, túlfejés stb.). Az előzőkben már láttuk, hogy a bimbóvég sérülése az egyik legveszélyesebb tényező a mastitis kialakulásában. Ilyen tüneteket általában túlfejéssel lehet létrehozni.


SCC KIALAKULÁSÁNAK MEGELŐZÉSE
Ezek azok a tennivalók fejés előtt, alatt és után, amikkel meg lehet előzni a magas SCC kialakulását!

Első lépés a tőgy megtisztítása. A régebbi mélyalmos istállók esetében sajnos gyakrabban fordul elő, hogy sárral, trágyával szennyezett a tőgy, ezt csak erőteljes vizes mosással lehet eltávolítani. Gyakori hiba, hogy csak gyorsan lespriccelik, de utána nem törlik szárazra a tőgyet. Ezzel pont azt érik el, hogy a víz feloldja a szennyeződést, és a tőgyön lévő finom szörszálak egyenesen a bimbó felé vezetik azt, és ahogy felhelyezik a kelyheket, a bimbó szépen felszippantja. Ezzel máris megágyaztunk a mastitisnek. Ezért kell alaposan szárazra törölni a tőgyet (a masszírozásnak egyébklént is tejleadást serkentő hatása van). Ebben az esetben fokozott jelentősége van az előfürösztő alkalmazásának, mely szerek csökkentik a kórokozók számát. Arra viszont figyelni kell, hogy legalább 30 másodpercig a tőgybimbón legyen,mert csak így fejti ki a megfelelő hatást.

A korszerű pihenőboxos tartás ilyen szempontból mindenképpen jobb, sokkal kevésbé szennyeződik a tőgy, nem kell vizes mosáshoz folyamodnunk, elegendő a törlőkendő használata. Ez lehet száraz, fertőtlenítővel impregnált, vagy sima nedves ruha. Az alapszabály: minden esetben egy kendő = egy tehén. Precízebb üzemekben a kendő egy-egy sarka = egy-egy tőgynegyed. A nedves rongyoknak biztosítani kell utána a külön gyűjtést, és műszak után a precíz elmosást!


Ezután következik az első tejsugarak kifejése. Ez azért nagyon fontos, mert az előző fejésből a bimbócsatornában maradt tejdugó rendkívül magas SCC-vel rendelkezik. Ha ezt mind belefejnénk az elegytejbe, máris elúszna az első osztályú minősítés. Emellett az első sugarakból detektálni lehet az esetleges tőgygyulladást, szemre észrevehető az elváltozás a tejben. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a padozatra fejik ki, így ezzel a fertőzés tovaterjedését segítik elő. Célszerűbb tálcára fejni, esetleg marokba (de csakis latex fejőkesztyűvel, semmiképen sem csupaszon, és azt is le kell mosni utána, mert kézzel is simán át lehet vinni a kórokozókat!).

Az 1. képen a helytelen, a 2. képen a helyes mód:


Eddig tart az előkészítés folyamata, ezek után lehet felhelyezni a kelyheket. Itt viszont meg kell említeni, hogy rendkívül fontos az előkészítés stimulációs hatása: kb. 60-90 másodperc kell ahhoz, hogy elinduljon a tej leadása, tehát addig nem szabad felhelyezni a gépet! Ezért lényeges, hogy a fejő megszokja: egymás után 5-6 tehenet készít elő, utána rakja fel az elsőre a gépet, így eltelik a szükséges idő. (A gyakorlatban tapasztaltam olyan esetet, hogy magas SCC-ről panaszkodtak egy üzemben. A fejés rutinja a következő volt: előkészített EGY tehenet, felrakta a gépet és ment tovább. A második-harmadik állatnál járt, amikor a kehely leesett, hiszen előkészítés nélkül rakta fel, nem volt elegendő az átfolyási sebesség. Visszament, felrakta a gépet, és átkapcsolta KÉZI vezérlésre, ami egyből a magasabb vákuummal szív. A fejés végén a levétel is kézi volt, ki tudja, milyen utófejést alkalmazott, mennyi volt a túlfejés stb. A műszak után visszakeresve a számítógépben a fejési jelentést, kiderült, hogy a tehenek 80%-a (!) kézi vezérlésen volt. Itt a menedzsment feladata,hogy megfelelő fejési rutint tanítson be az embereknek.

Ha már szóba került a vákuum, emelkedett állományszintű SCC esetén célszerű a fejőberendezést végigvizsgálni(kehelygumik, tejcsövek stb.) egy tőgy alatti vákuum méréssel kiegészítve. Itt stabil 42-45 kPa értéket kell mérni, ha ingadozik, jó eséllyel megtaláltuk a magas SCC okát. Az is elmondható,hogy ha hat hónapnál régebben volt fejőberendezés felülvizsgálat és szerviz, akkor sokat tettünk a rosszabb minőségű tejért.

Az automata kehelylevevő beállítása sem mellékes, fontos ellenőrizni, milyen átfolyásnál emel le. Tradicionálisan az a megállapítás érvényes, hogy akkor van teljesen kifejve a tőgy, ha az átfolyás 0,2 L/perc alá esik. Ez az érték viszont már túl alacsony, erős a túlfejés veszélye, ami károsítja a tőgy belhámját és a bimbó véget. A gyakorlatban a 0,4-0,5 L/perc beállítás az elfogadott, de létezik üzem, ahol háromszori fejés és magas termelési szint mellett 0,9 l/percre emelték, mindenféle káros következmény nélkül, viszont a fejőház kihasználtsága nagyban javult. Kétszeri fejés esetén 0,8 értéknél már volt némi tejvesztés.

A fejés végén elengedhetelen az utómártogatás elvégzése, hogy ritkítsuk a kórokozókat (hiszen a bimbócsatorna még nyitva van egy fertőzés előtt), de lehetőleg ne így:


Sajnos, itt is lehet hibákat elkövetni, (és a gyakorlat azt mutatja, el is követik azokat). Saját tapasztalat: egy telep küzdött a magas SCC-vel, és egy fejés utáni látogatás során észrevettük, hogy az állomány jó része nincs utómártogatva. (Ez ismét a menedzsment hatásköre.) Az előírás: a mártogatás során a bimbóhossz legalább ¾ részben legyen fedve, de a legjobb a teljes felület. Néhány helyen spray-t használnak, véleményem szerint ez nem ad megfelelő takarást, a bimbó túlsó részei kimaradhatnak.

A fejés utáni teendő a rendszer tökéletes átmosatása. Figyelni kell a mosóprogramok teljes lefuttatására, a vegyszerek adagolására (meglétére!). Az itt elkövetett hibák szintén a baktériumszám növekedését fogják eredményezni

4. TAKARMÁNYOZÁS
Ezen keresztül van a legkisebb ráhatásunk az SCC alakulására, da azért így is akad néhány tényező, amit nem szabad szem elől téveszteni. Mint ahogy az előbbiekből is kiviláglik, a tehén az állandóságot szereti, és ez igaz a bendőre is, ami egy finomhangolású, érzékeny biogáz erőmű. Ha bármilyen apró megingás van a rendszerben, felborul az egyensúly, és szintén szomatikus emelkedés lesz tapasztalható. Általánosságban elmondható, hogy bármilyen táplálóanyag-hiány növekedett SCC-t fog eredményezni, hiszen ez mind az immunrendszer gyengülését eredményezi. Ezek alapján kijelenthető, hogy akár egy szubklinikai acidózis vagy ketózis is megemeli a szomatikát.

Kutatások kimutatták, hogy a magas vér ketonszint (BHB) lassítja a makrofágok mozgási sebességét, ezáltal a patogének  „versenyelőnyhöz” jutnak és jön a mastitis.

Telepi gyakorlatban előforduló tapasztalat, hogy akkor is megjelenik az SCC kérdés, ha penészes, romlott takarmány kerül az állatok elé (rothadt silótető, defektes szenázsbála stb.) hiszen ezek felborítják a bendő biomassza egyensúlyi állapotát. Ekkor jó szolgálatot tesz egy hatékony toxinkötő szer, mint pl. Mycosan®.

Nemzetközi kutatások igazolták, hogy a tőgyegészségügyre jótékony hatással van az E-vitamin + szelén + cink kiegészítés. Ez a hatóanyag-kombináció ugyanis erősíti a bimbó záróizomzatát, illetve erősíti a belhám sejtjeit, csökkentve az öregedés általi elhalást. 

Erre kiválóan alkalmas a Sano Topsan® nevű komplett tejelő premixe, ami magas koncentrációban tartalmazza ezeket az anyagokat, szerves kötésű mikroelemei hatékonyan épülnek be a szervezetbe, ezáltal csökkentve a kívülről jövő fertőződés esélyét.


Takarmányozáshoz tartozó fontos javaslat, hogy a TMR kiosztását lehetőleg úgy időzítsük, hogy a fejőházból visszatérő csoport előtt legyen a friss adag. Ugyanis fejés után még kb. fél óráig nyitva van a bimbócsatorna, és nagy az alulról való fertőzés kockázata. A frissen kiosztott takarmánnyal tudjuk elérni, hogy ezt a kritikus időt a tehén állva töltse el.(Persze egy fájós lábú tehén nem fog sokáig álldogálni, hamar lefekszik, így nagyobb a tőgygyulladás esélye. Így is hat az acidózis az SCC-re!)

CHECK-LIST AZ SCC ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN
Nagy vonalakban ennyi tényező játszik közre a magas SCC kialakulásában, szerintem ezekből mindenki ki tudja választani a saját telepén a „legmegfelelőbbet”, vagyis ki tudja szűrni a valódi okokat. A végére azért egy rövid check list-et tennék közzé, ha valaki ezen rendszeresen végigmegy, minimális lesz az SCC vesztesége:

  • szárazra állítás precíz végrehajtása
  • fejőberendezés ellenőrzés és szervizelés legalább félévente
  • megfelelő fejési rutin kialakítása és következetes betartatása
  • a tőgy tisztán tartása a fejések között
  • bimbó elő- és utófürösztés
  • védjük a tőgyet, különösen a bimbókat a sérülésektől
  • csökkentsük a fejőkehely leeséseket, fals levegő szívásokat
  • a krónikus tehenek eltávolítása / kivágása
  • mikrobiológiai tenyészettel megállapítani a jelen lévő kórokozókat
  • megfelelő E vitamin, cink és szelén kiegészítés

A végére gondolatébresztőnek még megjegyezném, hogy sokan úgy próbálják a magas szomatikus kérdést „megoldani”, hogy szeparálják a tejet, vagyis a tejipar részére elő tudják állítani az alacsony SCC-t, viszont a problémát magát nem orvosolják. Ez a tipikus magyar struccpolitika: „amit nem látunk, az nincs is”, viszont ezzel hosszú távon saját magával szúr ki, hiszen a fel nem tárt okok szép lassan erodálják az egész telep működőképességét, mintegy maguk alatt vágva a fát. Ezért ezt a megoldást semmiképen nem tartom követendőnek, és inkább kérjenek segítséget szakemberektől, például a Sano területi képviselőitől, akik megfelelő útmutatással tudnak szolgálni a témát illetően.

Mindezek tükrében kívánok minden Olvasómnak sok első osztályú tejet és még hosszú, kitartó termelőmunkát, mivel a tej stratégiai élelmezési cikk és ahogyan nő a világ népessége, a minőségi tejre is egyre nagyobb szükség lesz.

Wellmann Péter,
szaktanácsadó

Az Ön közvetlen kapcsolata hozzánk

Sano Modern Takarmányozás Kft.
Csorba Zsolt
+36 34 556 - 700
+36 34 556 - 710
Külterület 069/6. hrsz.
Csém
2949
Magyarország

További tartalom

A szárazon álló tehenek takarmányozásában széles körben használják az étrendi kation-anion egyensúlyt (DCAD), ami megmutatja az erős kationok (Na, K) és erős anionok (Cl, S) különbségét a takarmányban.DCAD [meq/kg sz.a.] = [ Na + K] – [ Cl + S]Ha

ALAPISMERETEKA tehéntej 84-88%-a víz és 12-16%-a szárazanyag, amely tejzsírból, tejfehérjéből, tejcukorból, ásványi anyagokból és vitaminokból áll. Az egyik legfontosabb alkotórésze a tejzsír, fontos élelmiszerek alapanyaga (vaj, tejföl,

Ebben a cikkben a Magyarországon leggyakrabban előforduló és használatban lévő fehérjeforrásokat mutatom be. Vagyis nem foglalkozom olyan egzotikus, számunkra hozzáférhetetlen anyagokkal, mint pl. a jojoba, földimogyoró, quinoa stb. Így is elég