Napi 1000 gramm gyarapodás!?
A korszerű borjútakarmányozásról néhány gondolat
A szopósborjak takarmányozása sokáig nagyon elhanyagolt terület volt. A legtöbb gazdaságban egy szükséges rosszként tekintettek rá. A főkönyvelők improduktív költséget láttak benne és emiatt a telepi menedzsmentet folyamatos költségcsökkentésre ösztönözték. Ennek meg is lett az eredménye: a lehető legolcsóbb tejpótlókkal, némi abrakkal és szénával „nevelték” az elkövetkezendő generációt.
Én még emlékszem az olyan „tejpótlókat” kínáló cégekre, melyek 10 % bekeveréssel javasolták portékájukat. Ez volt az egyik legnagyobb merénylet a borjak ellen; hiszen ha megnézzük az átlagos tehéntej szárazanyag-tartalmát, az 125-130 g/litert mutat, tehát a 10 % tejpótlóval nagyon becsaptuk szegény állatainkat. Szerencsére ez a szemlélet már lassan kihalóban van és fokozatosan teret nyer a 150-160 grammos koncentráció a gyakorlatban. A napi súlygyarapodás mondhatni szerény volt, a borjak szinte csak vegetáltak, mondván, majd ráérnek később behozni a gyarapodást. Így aztán nincs mit csodálkozni, hogy az átlagos laktáció is messze elmaradt a genetikai potenciáltól. A magas genetikai értéket képviselő gazdaságokban már szerencsére nem költséget, hanem befektetést látnak a borjúnevelésben, hiszen két év múlva annak a jószágnak 12-13.000 kg tejet kell majd produkálnia, ezt pedig visszafogott, ”olcsósított” takarmányozással nem lehet elérni.
Egy kis szakmai kitérőt kell most tennünk, hogy rávilágítsunk a miértekre.
Nemzetközi tanulmányok kimutatták, hogy az intenzív borjútakarmányozás és a többletenergia bevitel erőteljesebb növekedést, 1-2 hónappal korábbi első ellést és legalább 500 kg éves laktációs növekedést képes generálni.
(Kutatások születtek ebben a témában, 500 és 1200 kg közötti eredményeket hoztak ki). Születéskor a borjúban számos szerv még nem teljesen kifejlett, de több energia és jobb tápanyagellátás biztosításával e szervek fejlődését segítik és megalapozzák a későbbi jó teljesítményt és a nagyobb tejtermelést. A tehén rendelkezik ún. „metabolikus memóriával”, ami annyit jelent, hogy a borjú anyagcseréjének van „emlékezete”, teste pedig élete korai szakaszában „emlékezik a programozására”. Ha élete korai szakaszában egy bizonyos ideig magas energiájú impulzusnak van kitéve, inzulin szabadul fel, ami szükséges a rendkívül hatékonyan működő szervezet számára. Később a tehén nagy mennyiségű inzulin termelésével optimálisan tudja támogatni a szervezet anyagcsere-folyamatait.
A borjú életének legelső óráiban a kolosztrum felvétele is kritikus jelentőséggel bír. A megfelelő immunitás kialakításához a borjúnak élete első órájában több mint 200 g immunglobulin IgG-t kell fogyasztania. Feltételezve, hogy az első fejésből származó tejnek csak körülbelül 40%-a haladja meg az 50 g IgG-t literenként, a borjúnak több mint 4 liter jó minőségű tejet kell meginnia közvetlenül a születés után. Faber et al. megállapította, hogy azok a borjak, amelyek 4 liter kolosztrumot isznak, később mint felnőtt tehenek több tejet adnak (1. laktáció: + 950 kg; 2. laktáció: + 1,650 kg). A borjú által igényelt energia a Német Mezőgazdasági Szövetség (DLG) szerint egy 50 kg-os, napi 400 g-os növekedésű borjúhoz kb. 15-16 MJ ME szükséges naponta, ami körülbelül 6 liter teljes tejnek vagy 1000 g tejpótlónak felel meg. Ám a fent említett anyagcsere-hatásokat figyelembe véve a napi 400 g-os súlygyarapodás nem elegendő, sőt az American Dairy Calf and Heifer Association kijelenti, hogy a cél a testtömeg megkétszerezése a 8 hetes választásig, a választás előtti napokban 1000 g/nap súlygyarapodással. A napi 1000 g-os növekedéshez azonban több mint 20 MJ ME/nap energiabevitel szükséges, ami több mint 8 liter teljes tejet vagy legalább 1250 g tejpótlót jelent.
Lehetséges a napi 1000 gramm tömeggyarapodás elérése!?
Természetesen igen, hiszen akkor ez a cikk sem jött volna létre... Félretéve a tréfát, valós magyarországi (tehát nem laboratóriumi, tesztüzemi) körülmények között sikerült megvalósítani ezt az eredményt. Az adatok hitelességét alátámasztja az a tény, hogy az üzem, ahol a takarmányozási kísérlet lezajlott, NEM Sano-partner, tehát semmilyen elfogultsággal nem lehet őket vádolni. Az üzem egyébként magas genetikai értékű állománnyal és korrekt menedzsmenttel rendelkezik, ez látszott a kísérlethez való hozzáállásukon és a precíz végrehajtáson.
A kísérlet
A kísérlet 2023.10-12. hóban zajlott (vagyis nem kimondottan ideális időszakban), egyidőben született, 13 illetve 15 db borjú vett részt benne; az anyai részről egyaránt volt elsőborjas és többször ellett tehén, véletlenszerűen, vegyesen. A borjak hagyományos iglukban vannak elhelyezve, kavicságyon, nyitott etető és itató vödrökkel. Ez a kísérlet alatt többször is gondot okozott, mert pont akkoriban rendkívül csapadékos volt az időjárás, többször is megázott a kiosztott borjútáp. A tápot minden nap a műszakvezető osztotta ki, kb. a 10. naptól kezdődően, előszőr napi 200 g/borjú adagban, majd a fogyás függvényében folyamatosan emelkedő mennyiségben. Minden reggel a maradék táp (ha volt) visszamérésre került. A tejpótlót elletői tejjel keverve itatják, minden nap kontrollálva 145 g/liter szárazanyagra egalizálva. Az itatási görbe a szokásos, napi 2x3 literről indulva 2x4 literre megy fel, majd választás előtti héten már nincs tejitatás. A választás 70 naposan történik.
A kontroll csoport a telepen évek óta használt tejpótlót itta, mely 25/17 (fehérje/zsír) aránnyal rendelkezik, édes savópor, növényi fehérjék és zsírok alkotják, az átlagosnál jobb minőségű termék. A borjútáp hagyományos granulált termék.
A Sano csoport természetesen Sano tejpótlót ivott, az AM18® elnevezésű, 22/18 arányú, 35 % sovány tejport tartalmazó terméket, valamint a Sano Meggi Müsli® HP elnevezésű, magas értékű, feltárt komponensekből álló tápszerét kapták.
Az eredmények
Az állatok súlyát születéskor, valamint 35 és 70 naposan egyesével lemérték, a szilárd takarmány felhasználást naponta, egyedenként regisztrálták. (Hatalmas pluszmunka, köszönet a telepieknek!) Nagyon sokáig szinte azonos volt a napi takarmányfelvétel mindkét csoportban, az 55-60. naptól viszont látványosan megugrott a Sano Müsli felvétele, a dolgozók szinte követni sem tudták a napról-napra emelkedő étvágyat, és a 70. nap környékén már napi 4 (!) kg-os fogyasztást lehetett regisztrálni.
Ez a magas takarmányfelvétel természetesen pozitívan hat a napi súlygyarapodásra is, bár az első hetekben szinte kizárólag a tejpótló határozza meg ennek mértékét. Ebben a kísérletben ez is megjelenik, mivel már a 35. napos mérésnél is különbség van a súlygyarapodásban, köszönhetően a magasabb értékű tejpótlónak.
A 70. napon mutatkozó súlygyarapodás többlet majdnem 30%, ami tetemes különbség. Ez a borjak megjelenésében is látszott. A telepi szakemberek szerint is a Sano takarmányon leválasztott állatok magasabbak, erőteljesebbek, rámásabbak lettek, tehát egy egészen más kondícióval vágtak neki a következő életszakasznak, és ami szintén fontos: nem volt választás után visszaesés.
Következtetés
Ahogyan a cikk elején is említettem, a mai, magas tejtermelésre képes genetikájú tehenészetekben a borjúnevelés meghatározó jelentőséggel bír. Már az első élethetek felnevelési körülményei meghatározzák a későbbi elérhető tejtermelést. Ha az elején valamilyen hibát követünk el vagy visszafogjuk az állatok fejlődését, az később súlyos literekben fogja megbosszulni magát. Egy értékes tenyészüsző felnevelése 5-600.000 forintba kerül mire megellik, és ha a borjúnevelésen spórolunk is pár ezer forintot, elveszíthetünk laktációnként akár 6-800 liter tejet is, ami többszöröse a megtakarított összegnek! Az értékesebb tejpótló, a jobb minőségű, könnyebben emészthető Müsli nem jelent akkora költségtöbbletet, mint amennyit majd két év múlva az első laktációban busásan ne kapnánk vissza.
A fő tanulság pedig az, hogy megfelelő odafigyeléssel lényegében bárki el tudja érni azt a súlygyarapodást, amivel a borjú (és persze az állattartó gazdaság) rengeteget profitálhat a jövőben. Nem kellenek laboratóriumi körülmények, csodatévő kegyszerek, „csillagporok” a jó eredmények eléréséhez. A labda ott pattog Önöknél!
Wellmann Péter
szaktanácsadó
