A sikeres gazdálkodás titka az alkalmazkodóképességben és a szakértelemben rejlik

Akasztó a Duna-Tisza közén fekszik és nemcsak természeti szépségeiről híres, hanem a hosszú hagyományokra visszatekintő, eredményes helyi gazdálkodásról is. Németh Antallal, egy családi gazdaság vezetőjével beszélgettem mindennapi tevékenységeikről, valamint a húsmarha-tenyésztés izgalmas kihívásairól.

Kezdjük a háttereddel, a családi hagyományokkal. Mióta gazdálkodtok ezen a területen?
Ha visszamegyünk az 1800-as évekig, édesapám ágáról szinte mindenki állattartással foglalkozott. Főleg a juhtenyésztés volt jellemző a rendszerváltás előtt és után is, édesapám 30 évig foglalkozott juhászattal. A ‘90-es években már volt 100 darab marhánk, ám ez nem volt egységes állomány, különböző vásárokon vettük meg őket a lehetőségeink szerint. Időközben beindult a lótenyésztés is, amivel azóta is foglalkozunk: hidegvérű lovakból mintegy 70 egyedet számláló állományunk van.

Ilyen változatos tapasztalatokkal a hátatok mögött mikor döntöttetek a húsmarha ágazat fejlesztése mellett?
2002-ben kezdtük el intenzíven a marhatenyésztést. Akkoriban volt egy VFC pályázat, amellyel 50%-os vissza nem térítendő támogatásban lehetett tenyészállat-alapanyagra pályázni. Végül 50 vemhes húshasznú magyartarka üszővel elnyertük ezt a lehetőséget, így fogtunk bele a tenyésztésbe. Mivel 2006-ban az akkori piac kilónként 100 forinttal kevesebbet kínált a magyartarka borjakért, mint a Charolais, Limousin vagy Blonde d’Aquitanie fajtákért, úgy döntöttünk, hogy ez utóbbival keresztezzük a meglévő magyartarka állományunkat. Így vásároltunk Franciaországból 22 üszőt és hat tenyészbikát. Mivel ezekkel az intenzívebb húsmarha fajtákkal megtaláltuk a számításunkat, 2009-ben még 145 üszőt és 4 tenyészbikát importáltunk Franciaországból, ekkor már a Charolais fajtából.

Hogyan áll össze a jelenlegi állomány és milyen terveitek vannak?
Jelenleg 450 Charolais tisztavérű tehenünk van, illetve 250 üsző különböző korcsoportban, amelyekre a tenyésztésnél számítunk. Úgy döntöttünk, idén teljesen felszámoljuk a Blonde d’Aquitanie fajtát és kizárólag a Charolais fajtára fókuszálunk majd.

Milyen megfontolásból választottátok végül ezt a fajtát?
Főként gazdasági szempontok miatt döntöttünk így, hiszen ezeken a szikes, nagy kiterjedésű legelőkön az úgynevezett „igénytelenebb” fajták jobban érvényesülnek. Azt tapasztaltuk, hogy nálunk a Charolais fajta tudott a legjobban akklimatizálódni, 99%-ban önállóan megoldják az ellést, ami ebben az ágazatban hatalmas előny. Ez a siker egyrészt a tenyésztési munkánknak, másrészt pedig a takarmányozási technológiánknak köszönhető.

2022 februárjában kerültünk kapcsolatba a Sano szaktanácsadójával, veled, valamint a területileg illetékes kereskedő kollégával, Selymes Gáborral, aki régóta közös barátunk. Ezután érkezett az első szállítmány az Unipro Bull nevű koncentrátumból, amit azóta is használunk. Előtte késztápokat használtunk a borjaknál, de ebben az évben elszálltak a késztáp árak és jobban megérte a koncentrátumot bekeverni saját gabonánk mellé. Ez a tendencia továbbra is megmaradt, vagyis olcsóbban jön ki egy kiló késztáp, ha mi keverjük be, így továbbra is a Sano koncentrátumát használjuk.

Emellett az állategészségügyi státuszra is kiemelten figyelünk: az állomány kiváló, stabil állapotban van, mert nem csak a kötelező betegségek ellen védekezünk, hanem hangsúlyt fektetünk a megelőzésre is. Minden eszközzel igyekszünk elkerülni, hogy bármilyen fertőzés vagy kórokozó bekerüljön a telepre.

Milyen a tartástechnológiátok?
Tavasztól őszig tulajdonképpen legelőn vannak az állatok, de külön üsző- és tehéngulyákat alakítottunk ki. Azokat a növendék üszőket, melyeket tenyésztésbe fogunk venni, kiegészítő abraktakarmánnyal is ellátjuk, ami 4 kg-os fejadagot jelent. Ennek összetétele körülbelül 50% kukorica, 30% körüli árpa és 20% Sano Unipro Bull koncentrátum. A borjak is ugyanezt az abrakot kapják kint a legelőn a borjúóvodában és ez a választás után sem változik - ekkor jó minőségű fűszénával egészítjük ki az adagjukat. Mi hizlalással nem foglalkozunk, egy-egy STV csoportot indítunk csak, ami a született bikák 10-15%-át érinti. Ezeket az állatokat szeptember végén, október elején választjuk ki, novembertől STV-be állítjuk, nyár elejére pedig készek arra, hogy tenyészbikaként értékesítsük őket. Ebben az esetben is különösen fontos a megfelelő takarmányozás, hiszen napi súlygyarapodást mérünk, illetve a havi mérlegelés mellett a NÉBIH szakértői is végeznek kezdő- és záróméréseket. Ha a tömeggyarapodási értékek megfelelőek, a tenyésztő egyesülettől jön egy delegáció, mely a küllemi bírálatot elvégzi.

Mi a helyzet az állomány többi részével?
Míg a bikák többsége 300 kg-os súlyban leadásra kerül, jelenleg az üszők 90%-át továbbtenyésztésre megtartjuk, amíg el nem érjük a kitűzött 650 darabos tehénlétszámot - ez terveink szerint körülbelül 2026-ra fog megvalósulni. Évente 100-150 üszőt tudunk bevonni a tenyésztésbe, de közben persze selejtezünk is, az állomány nagyjából 10%-át, hogy biztosítsuk a folyamatos genetikai előrehaladást. A borjak 95%-a egyébként külföldre kerül értékesítésre.

A legeltetésről már beszéltünk - hogyan állítjátok össze a téli takarmányt?
A téli takarmányozásnak a tömegtakarmány az alapja; a TMR fűszénából, jó minőségű árpaszalmából, valamint silózott rozsból és cirokból áll. A tehenek nem kapnak abraktakarmányt, csak ellés után adunk nekik 5-6 kg nedves CGF-et a tömegtakarmányon felül. Ebből a mixből a tehenek nagyságrendileg 30 kg-ot kapnak naponta.

Zárásképp mesélj kérlek arról, hogy milyen terveitek vannak a jövőre nézve, illetve milyen kihívásokkal kell megküzdeni a húsmarha tartás során?
Ha elérjük a kívánt tehénlétszámot, onnantól tenyészüszőt is fogunk tudni értékesíteni, ami mindenképpen izgalmas lehetőség számunkra. Emellett továbbra is mindent megteszünk majd azért, hogy kiemelkedő minőségű állatokat tenyésszünk és folyamatosan fejlesszük a tartástechnológiát is. A kihívásokat tekintve az elmúlt évek aszályos időszakai nem könnyítették meg a gazdák életét, de szerencsére a mi állataink tudtak akklimatizálódni és a 30 fok feletti hőséget is elviselik, ha az ivóvíz folyamatosan biztosítva van. A piaci körülmények persze gyorsan változnak, ezért a gazdáknak rugalmasan kell alkalmazkodniuk a kihívásokhoz. A kereslet és a vásárlóképesség hol ilyen, hol olyan, de én hiszek abban, hogy ha kiváló minőségű állatokat nevelünk, akkor azokra mindig lesz majd érdeklődő.

Köszönöm az interjút!

Ferentzi Gergely
szaktanácsadó