A szárazonállásról
A szárazonálló időszak alapvetően fontos az egészséges, jól termelő és jó szaporodásbiológiai mutatókkal rendelkező tehén számára. A szárazonállás alatt a következő célokat kell szem előtt tartani a teheneknél: magas szinten indítsák a laktációt, az ellés utáni anyagcsereforgalmi betegségeket küszöböljük ki és felkészítsük őket a termelő adag (TMR) minél magasabb takarmányfelvételére.
A lényeg a részletekben rejlik: sok szakember gondolja a szárazonállást a laktáció végének, pedig ezt az időszakot a következő laktáció elejének kell tekinteni. Ez az időszak határozza meg a következő tejtermelési időszakot, ennek a szakasznak a menedzsmentje és takarmányozása határozza meg a következő laktáció egészségügyi és termelési mutatóit.
A szárazonállási idő alatt:
- Jelentősen növekszik a születendő borjú
- Regenerálódik a tőgyszövet
- Készítjük fel a tehenet a következő tejtermelési időszakra
Ezért ebben a szakaszban különös figyelemmel kell lenni állatainkra. Ennek érdekében öt sarokpontra fontos figyelnünk.
1. AZ OPTIMÁLIS SZÁRAZONÁLLÁSI IDŐ
A szárazonállási időszak optimális hossza 42-60 nap. Ennél rövidebb vagy hosszabb idő csökkentheti a következő laktációs termelést. 42 napnál rövidebb szárazonállási idő alatt nem tud a tőgyszövet megfelelően regenerálódni. Egy jól termelő, jó perzisztenciával rendelkező tehénnel magasabb hasznot realizálhatunk, amennyiben optimális a szárazonállási időszak. 60 napnál hosszabb időszak alatt könnyen elhízhat a tehén. Az apasztott tehe-nek 70-80%-nak min. 42, max. 60 napot kell optimális esetben szárazonállóként tölteni.
2. TESTKONDICIÓ
Fontos, hogy a teljes szárazonállási időszak alatt megfelelő testkondícióban maradjanak a tehenek. A szakasz alatt nem nőhet 0,25-0,5-nél jobban a koncidiópont. Ez a mutató csak a tejtermelési időszak alatt növekedhet. A laktációs fázisban könnyebb a felhalmozott többletet energiává, tejjé alakítani. Persze a laktáció alatt sem hízhat el az állat. A szárazonállási idő alatt ne fogyasszuk le a tehenet, mert a kutatások rávilágítanak, hogy ezzel csak a zsírmájszindróma, a ketózis és az anyagforgalmi betegségek esélyét növeljük.
3. MAGAS TAKARMÁNYFELVÉTEL BIZTOSÍTÁSA
A szárazonállási időszak alatti takarmányozás célja, hogy kielégítsük a tehén rost-, ásványi anyag- és vitaminszükségletét, ugyanakkor előkészítsük az emésztőrendszert a termelő takarmányadagra. A szárazonállás elején a szárazanyag-felvétel a tehén testsúlyának hozzávetőlegesen 2%-át teszi ki, mely az ellés közeledtével folyamatosan csökken, borjadzás előtt a testsúly 1,5-1,8 %-át adja. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a szárazanyag felvételt a lehető legmagasabb szinten tartsuk. Ezzel tudunk a laktáció korai szakaszában is magas takarmányfelvételt elérni. Ezáltal magasabb lesz a tejtermelés, valamint csökken az oltógyomor áthelyeződés kockázata.
Egy optimális receptúra a szárazonállási időszak alatt pozitív hatással van a későbbi tejtermelésre, ezzel 227-689 kg növekedést érhetünk el a következő laktációban. (Hutjens, 2018)
4. LAKTÁCIÓS TMR KOMPONENSEK
A szárazonállási időszak alatti receptúrában fontos, hogy a későbbi termelő receptúrában szereplő komponensek is megtalálhatóak legyenek, így érhető el az ellés utáni gyors adaptáció a laktációs TMR-hez. Az apasztott tehenek TMR-jében a drágább fehérje komponensek - amit klasszikusan csak a termelő kaphatott korábban - is szükségesek, mert az adaptáció ideje 3-4 hét. Tehát a nem megfelelően előkészített bendőben ebben az időszakban gyengébb hatékonysággal fognak emésztődni.
5. MEGFELELŐ ÁSVÁNYI ANYAG- ÉS VITAMINELLÁTÁS
Egy optimális receptúra megfelelő ásványi anyag és vitaminszintekkel rendelkezik. Például az E-vitamin hiány növeli a tőgygyulladás kockázatát. Az előkészítési időszakban a megfelelő metionin mennyiség pozitív hatással van a termelésre és az egészségre. Segíti a zsírszintézist a májban, csökkentve ezáltal a ketózis valószínűségét.
A laktáció kezdeti időszakában a tehén kalcium igénye magas. Amennyiben ezt nem fedezzük, többek között megnő az ellési bénulás és a magzatburokvisszatartás kockázata.
Az ásványi anyagokat töltöttségük szerint kell figyelembe venni: pozitív (kation) és negatív (anion). Fontos anionok a klór és a kén, kationok a kálium és a nátrium. A magas kation tartalmú receptúrák lúgosak és ellési bénulást okozhatnak. Megfelelő receptúra az apasztott tehenek számára magasabb anion tartalmú, tehát savas. A magas anion tartalom elősegíti a kalcium mobilizációját a csontokból, ezáltal fedezve az ellés körüli megnövekedett kalcium szükségletet.
A receptúra anion-kation arányának mutatója a DCAD érték, ennek az értéknek kell a szárazonálló tehenek takarmányadagjában alacsonynak lennie. Ezt keserű só (magnézium-szulfát) hozzáadásával érhetjük el. Az ammónium-klorid etetésével szintén csökkenthetjük a DCAD értékét és nem utolsó sorban további nitrogén forráshoz jutunk (26%).
KONKLÚZIÓ
A szárazonállási idő alatti megfelelő menedzsment és takarmányozás a legfontosabb eleme egy magas szintű és egészséges laktáció kezdetének. A takarmányozási feltételek lehetnek különbözőek, itt gondolok az egy- vagy kétfázisú szárazonállásra.
Az állatok igényei eltérhetnek. A CNCPS szerinti takarmány analízissel és receptúra számítással pontosabban kielégíthetők az állatok igényei, és ezáltal egy magasabb szintű laktációkezdet érhető el.
Rudolf István
szarvasmarha szaktanácsadó