A szárazonállásról

A szárazonálló időszak alapvetően fontos az egészséges, jól termelő és jó szaporodásbiológiai mutatókkal rendelkező tehén számára. A szárazonállás alatt a következő célokat kell szem előtt tartani a teheneknél: magas szinten indítsák a laktációt, az ellés utáni anyagcsereforgalmi betegségeket küszöböljük ki és felkészítsük őket a termelő adag (TMR) minél magasabb takarmányfelvételére.

A lényeg a részletekben rejlik: sok szakember gondolja a szárazonállást a laktáció végének, pedig ezt az időszakot a következő laktáció elejének kell tekinteni. Ez az időszak határozza meg a következő tejtermelési időszakot, ennek a szakasznak a menedzsmentje és takarmányozása határozza meg a következő laktáció egészségügyi és termelési mutatóit.

A szárazonállási idő alatt:

  • Jelentősen növekszik a születendő borjú 
  • Regenerálódik a tőgyszövet
  • Készítjük fel a tehenet a következő tejtermelési időszakra

Ezért ebben a szakaszban különös figyelemmel kell lenni állatainkra. Ennek érdekében öt sarokpontra fontos figyelnünk.

1. AZ OPTIMÁLIS SZÁRAZONÁLLÁSI IDŐ
A szárazonállási időszak optimális hossza 42-60 nap.
 Ennél rövidebb vagy hosszabb idő csökkentheti a következő laktációs termelést. 42 napnál rövidebb szárazonállási idő alatt nem tud a tőgyszövet megfelelően regenerálódni. Egy jól termelő, jó perzisztenciával rendelkező tehénnel magasabb hasznot realizálhatunk, amennyiben optimális a szárazonállási időszak. 60 napnál hosszabb időszak alatt könnyen elhízhat a tehén. Az apasztott tehe-nek 70-80%-nak min. 42, max. 60 napot kell optimális esetben szárazonállóként tölteni.

2. TESTKONDICIÓ
Fontos, hogy a teljes szárazonállási időszak alatt megfelelő testkondícióban maradjanak a tehenek.
 A szakasz alatt nem nőhet 0,25-0,5-nél jobban a koncidiópont. Ez a mutató csak a tejtermelési időszak alatt növekedhet. A laktációs fázisban könnyebb a felhalmozott többletet energiává, tejjé alakítani. Persze a laktáció alatt sem hízhat el az állat. A szárazonállási idő alatt ne fogyasszuk le a tehenet, mert a kutatások rávilágítanak, hogy ezzel csak a zsírmájszindróma, a ketózis és az anyagforgalmi betegségek esélyét növeljük.

3. MAGAS TAKARMÁNYFELVÉTEL BIZTOSÍTÁSA
A szárazonállási időszak alatti takarmányozás célja, hogy kielégítsük a tehén rost-, ásványi anyag- és vitaminszükségletét, ugyanakkor előkészítsük az emésztőrendszert a termelő takarmányadagra.
 A szárazonállás elején a szárazanyag-felvétel a tehén testsúlyának hozzávetőlegesen 2%-át teszi ki, mely az ellés közeledtével folyamatosan csökken, borjadzás előtt a testsúly 1,5-1,8 %-át adja. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a szárazanyag felvételt a lehető legmagasabb szinten tartsuk. Ezzel tudunk a laktáció korai szakaszában is magas takarmányfelvételt elérni. Ezáltal magasabb lesz a tejtermelés, valamint csökken az oltógyomor áthelyeződés kockázata.

Egy optimális receptúra a szárazonállási időszak alatt pozitív hatással van a későbbi tejtermelésre, ezzel 227-689 kg növekedést érhetünk el a következő laktációban. (Hutjens, 2018)

4. LAKTÁCIÓS TMR KOMPONENSEK
A szárazonállási időszak alatti receptúrában fontos, hogy a későbbi termelő receptúrában szereplő komponensek is megtalálhatóak legyenek, így érhető el az ellés utáni gyors adaptáció a laktációs TMR-hez.
 Az apasztott tehenek TMR-jében a drágább fehérje komponensek - amit klasszikusan csak a termelő kaphatott korábban - is szükségesek, mert az adaptáció ideje 3-4 hét. Tehát a nem megfelelően előkészített bendőben ebben az időszakban gyengébb hatékonysággal fognak emésztődni. 

5. MEGFELELŐ ÁSVÁNYI ANYAG- ÉS VITAMINELLÁTÁS
Egy optimális receptúra megfelelő ásványi anyag és vitaminszintekkel rendelkezik.
 Például az E-vitamin hiány növeli a tőgygyulladás kockázatát. Az előkészítési időszakban a megfelelő metionin mennyiség pozitív hatással van a termelésre és az egészségre. Segíti a zsírszintézist a májban, csökkentve ezáltal a ketózis valószínűségét.

A laktáció kezdeti időszakában a tehén kalcium igénye magas. Amennyiben ezt nem fedezzük, többek között megnő az ellési bénulás és a magzatburokvisszatartás kockázata.

Az ásványi anyagokat töltöttségük szerint kell figyelembe venni: pozitív (kation) és negatív (anion). Fontos anionok a klór és a kén, kationok a kálium és a nátrium. A magas kation tartalmú receptúrák lúgosak és ellési bénulást okozhatnak. Megfelelő receptúra az apasztott tehenek számára magasabb anion tartalmú, tehát savas. A magas anion tartalom elősegíti a kalcium mobilizációját a csontokból, ezáltal fedezve az ellés körüli megnövekedett kalcium szükségletet.

A receptúra anion-kation arányának mutatója a DCAD érték, ennek az értéknek kell a szárazonálló tehenek takarmányadagjában alacsonynak lennie. Ezt keserű só (magnézium-szulfát) hozzáadásával érhetjük el. Az ammónium-klorid etetésével szintén csökkenthetjük a DCAD értékét és nem utolsó sorban további nitrogén forráshoz jutunk (26%).

KONKLÚZIÓ
A szárazonállási idő alatti megfelelő menedzsment és takarmányozás a legfontosabb eleme egy magas szintű és egészséges laktáció kezdetének.
 A takarmányozási feltételek lehetnek különbözőek, itt gondolok az egy- vagy kétfázisú szárazonállásra.

Az állatok igényei eltérhetnek. A CNCPS szerinti takarmány analízissel és receptúra számítással pontosabban kielégíthetők az állatok igényei, és ezáltal egy magasabb szintű laktációkezdet érhető el.

Rudolf István
szarvasmarha szaktanácsadó

Az Ön közvetlen kapcsolata hozzánk

Sano Modern Takarmányozás Kft.
Csorba Zsolt
+36 34 556 - 700
+36 34 556 - 710
Külterület 069/6. hrsz.
Csém
2949
Magyarország