Egy rejtélyes kórkép
Sertések bélkitágulási szindrómája, azaz a vérzéses bél szindróma
1959-ben Jennings angol szerző leírt egy mindaddig nem ismert, a hízósertések gyors elhullását eredményező sertésbetegséget, amit bél vérzéséses szindrómának nevezett el. Később a kórképet több névvel jelölték: „vörös bél”, „vérzéses bél szindróma / bélcsavarodás”. 2002 óta Buddle és Twomeny ausztrál szerzők nyomán „bél kitágulási szindrómának” (PIDS: Porcine Intestinal Distention Syndrome) említik.
MI JELLEMZI A BÉLKITÁGULÁSI SZINDRÓMÁT?
A 2-4 hónapos korú egészséges sertések felismerhető előzmény nélküli gyors elhullása. Az elhullott állatok külső vizsgálata során sápadt, vérfogyott állatokat látunk, amelyekben a has puffadt, terjedelme feltűnően megnőtt. Az elhullási arány 0,1-8 % között változik. Az összes hízósertés elhullás 20-50 %-a ezzel függ össze.
Kórbonctani leletek alapján a kitágult, gázos belekben véres folyadék van (nem alvadt vér). A gyomor rendszerint telt és gázos, a hasüregi szervek áthelyeződtek. Az is kiderült, hogy nem fertőző betegség, de az antibiotikumok etetése idején ritkábban fordul elő.
A PIDS első leírása óta közel harminc különböző okot jelöltek meg kiváltó okként a szakemberek.
ADATOK A KÓRFEJLŐDÉSHEZ
A hasüregben rendszerint nincs nyomás, de 10-20 Hgmm előfordulhat. A probléma 30 Hgmm felett kezdődik. 40 Hgmm hasűri nyomás nem egyeztethető össze az élettel.
Mai tudásunk szerint a bélkitágulási szindróma (továbbiakban PIDS) etetés-technológiai hibák következménye.
Az egyes takarmányformáknak befolyásoló szerepe van:
- száraz, dercés takarmány: alacsony kockázat;
- száraz, granulált takarmány: közepes kockázat;
- folyékony takarmányozás: magas kockázat.
A kombinált (kompetitív) etető használata hajlamosít az emésztő kapacitást meghaladó mennyiségű takarmány felvételre, aminek a következménye elégtelen emésztés, és a bélbeli baktériumos tevékenység eredményeként fokozott gázképződés (szója, borsó).
Mi történik, ha az ad libitum etetés szünetel, majd újból elindul?
- az állatok gyorsabban esznek, habzsolnak
- a felvett takarmány mennyisége (g/perc) nő
- a gyors evés szokása rögzül
- felborul az evés napszaki ritmusa
- az állatok egy része többet fog enni, mint korábban
- az állatok között „szétnövés” jelei mutatkoznak
Megjegyezzük, hogy az étkesség a modern genetikát képviselő sertések jellemző tulajdonsága.
Összefoglalva a PIDS kockázati tényezői:
- túlzott takarmány felvétel
- etetéstechnológiai hiba
- a takarmány fokozott enzimes tevékenysége
(nyáron: nyers savó; télen: frissen darált takarmány) - nagy koncentrációjú takarmány (szója, borsó)
- vastagbél-gyulladás (specifikus vagy nem specifikus colitis)
MEGELŐZÉS
A megelőzés lehetőségei jelentős részben megtalálhatók a cikk fentebb részletezett leírásában. Tapasztalatunk szerint 0,1 %-ban alkalmazott hangyasav vagy hangyasav sója (Acidosan®) ivóvízben vagy 1 kg Sanocid®/ tonna takarmány etetése megelőző hatású.
Az elmúlt évek során több olyan helyszíni vizsgálatban vettünk részt és derítettünk ki a fentiekben nem részletezett, a helyi adottságokból adódó körülményeket/okokat, amelyek nem ritkán állandósították a PIDS miatti elhullást. Pontosabban fogalmazva a jelenlegi cikkbenben leírtak iránymutatók, közel sem teljes körűek, nem nélkülözik a közreható okok alapos szakmai és helyszíni vizsgálatát.
A szakmai anyag összeállítása a Sano Kft. és a Tar-Tó 2000 Szövetkezet közös rendezvényén, Balástyán, 2019. március 6-án dr. Bíró Hunor által tartott előadás alapján készült.
Ferentzi Gergely,
szaktanácsadó
